A szegedi árvíz (1879)
A Szeged városát 1879-ben romba döntő árvíz
A Tisza szabályozása előtti régmúlt idők legmagasabb ismert vízállása az 1772-ben mért 630 cm volt.
Ezt megközelítette az 1816. június 16-i árvíz 623 cm-e és az 1830. május 13-i árvíz 614 cm-e.
A szabályozást közvetlenül megelőzően 1845. május 29-én 672 cm-re emelkedett az LNV (a legnagyobb víz), s az 1853. május 23-i 662 cm után 1855. április 16-án a 691 cm-es további túllépésnek a megindult szabályozás is vélhetőleg oka lehetett.
A szabályozás időszakában 1860. május 7-én 670 cm.
1868. május 17-én 697 cm,
1870, május 20-án 646 cm.
1871. január 24-én 680 cm,
1872. április 11-én 649 cm,
1874. június 4-én 696 cm volt a tetőző vízállás, és közben,
1867. május 6-án bekövetkezett 722 cm-rel először haladta meg a 700 cm-t.
1855 előtt nagyon ritkán volt példa a 600 cm meghaladására.
1867 után szinte minden évben.
1876. április 6-án jött a 786 cm,
1877. május 26-án a 795 cm,
1878. április 27-én pedig a 720 cm.
Ha a mára kifejlesztett statisztikai módszerek rendelkezésére állottak volna, akkor az 1834. óta gyűjtött adatokból az alábbiak lehettek volna megállapíthatók:
KNV (közepes nagyvíz. az évi maximumok átlaga:) 544 cm.
Az évi nagyvizek sokaságának Gauss-féle szórása: s = 144 cm.
Az évi nagyvizek két szigmás, azaz az eseteknek várhatóan 95,4%-át magában foglaló tartománya a 256-832 cm-es vízállások számköze volt.
1879-ben a száz évenként átlagosan egy alkalommal várható vízállás 880 cm-en, a három szigmás, vagyis az 1.3 ezrelékes vízállás 976 cm-en állott.
Jegyezzük itt meg, hogy az 1876. utáni 100 év adatai, a már megállapodott tiszai vízjárás nyomán az előbbi számértékek a következőképp alakultak:
KNV (a száz év évi maximumainak átlaga): 648 cm.
Az évi nagyvizek sokaságának Gauss-féle szórása: s = 137 cm.
Az évi nagyvizek két szigmás (95.4%-osl vízállás-köze): 374-922 cm.
Az évi nagyvizek száz évenként átlagosan egy alkalommal várható értéke: 967 cm.
Az eddig előfordult LNV 1970. június 2-án: 961 cm.
Az évi nagyvizek három szigmás maximuma: 1059 cm.
Az 1879. március 5-i árvíz 806 cm-es tiszai vízállásnál következett be. A város újjáépítése és árvízvédelmi rendszerének elkészülte után viszont
1881. április 15-én sikerült kivédeni a 845 cm-es,
1888. április 18-án a 847 cm-es,
1895. április 12-én a 884 cm-es,
1919. május 12-én a 916 cm-es,
1932. április 15-én a 923 cm-es, és
1970. Június 2-án a 961 cm-es újabb LNV-ket.
Hogy a legnagyobb vízállások szintje az idők folyamán emelkedett, ez már csak azért is természetes, mert ebbe a sorba mindig csak az újabb túllépés esetén jegyzünk fel újabb adatokat. Hogy a számértékkel kifejezhető felső határ sem értelmezhető, az is világos, hiszen meteorológiailag, fizikailag, hidrológiailag ilyet megfogalmazni nem is lehet. A matematikai statisztikai tudomány azt sugalmazza, hogy a rekord-szintek bekövetkezése az idők folyamán fokozatosan ritkul, de elvileg sohasem ér véget. Nem tarthatjuk elérhetetlennek Szegeden az 1020-1040 cm-es vízállásokat sem...
A Tisza vízállása 15-20 éves periódusokon át nem haladja túl a 750 cm-t sem.
Az 1879. márciusát megelőző hónapok az átlagosnál csapadékosabbak voltak a Tisza vízgyűjtőjén, és egy hóolvadás, majd esőzés miatti december-januári árhullám tartós meder-teltséget idézett elő a folyóban. A fő-árhullám 1879. február 15-én tetőzött Vásárosnamény vízmércéjén (784 cm), de a Maros völgyében csak a február 20. táján lehullott esők vize lehetett elegendő nagyobb árhullám megindításához.