Jégőrség munkájának néhány meteorológiai vonatkozása
Az észak-atlanti jégőrség munkájának néhány meteorológiai vonatkozása
1923. január 10.
A körülmények évről évre nagymértékben változnak. Egyes években nagy mennyiségű jég keletkezik, más években alig van jég. Egyes években a jég a magas szélességeken marad meg: más években messze délre sodródik. Az óceáni cirkuláció változásainak, és hasonlóképpen a jég évről évre történő viselkedésének okai több tényezőre vezethetők vissza.
Az Atlanti-óceánba minden tavasszal dél felé sodródó jég nagy veszélyt jelent az Európa és az Egyesült Államok között közlekedő gőzhajókra. (->Titanic miatt indult a Jégőrség)
a jéghegyek határai mind helyenként, mind pedig évszakonként jelentősen változnak, és ennek következtében előfordulhat, hogy egy hajó olyan útvonalon halad, amely indulásakor tiszta volt, de az útjába sodródott jéggel ütközik, amikor eléri az Új-Fundland-partok környékét.
Az Atlanti-óceán északnyugati részének három nagy óceáni áramlata jól ismert: a kelet-grönlandi, a labradori és a Golf-áramlat.
A jéghegyek nagy forrása a Grönland nyugati partvidékének gleccserei. Amikor nyáron a mezei jég felszakadásával a jéghegyek felszabadulnak, az óceáni áramlatok addig sodorják őket, amíg sikerül a Labrador-áramlatba kerülniük.
A felszíni víz mozgásának változásait nagymértékben befolyásolja a légkör cirkulációja. Ezek közvetlenül következnek az évszakos változásokból. A szélszabályozást az egész észak-atlanti magasnyomású terület és az attól északra eső ciklonális terület helyzete, alakja és intenzitása határozza meg.
Az észak-atlanti magaslat szokásos szezonális növekedése és intenzitásának növekedése nyáron erős délnyugati szeleket okoz, amelyek felgyorsítják a Golf-áramlatot. Az Atlanti-óceán keleti medencéjében nagy mennyiségű meleg víz halmozódik fel, amely északkelet felé távozik, sőt a sarki medencébe is bejut. A Spitzbergákról a közelmúltban érkezett jelentések, amelyek szokatlanul enyhe időjárásról és nyílt vízről szólnak, ott, ahol általában jég borítja.
Az Atlanti-óceán északi részén a jéghegyek számát minden évben az határozza meg, hogy az előző nyáron milyen barometrikus gradiens volt a jéghegyek születési helye fölött, Nyugat-Grönlandon. A feltételezés az, hogy a part menti szelek nagyszámú jéghegyet hajtanak nyugat felé a déli áramlásba, így előkészítve egy szokatlanul sok jéghegyben gazdag évet az alacsonyabb szélességi körökben. Ezzel szemben a part menti szelek általában szegényes jégévhez vezetnek.
https://journals.ametsoc.org/view/journals/mwre/50/12/1520-0493_1922_50_...