ETCW
Korai 20. századi felmelegedés (ETCW)
Az egyik legjelentősebb felgyorsult felmelegedési időszak a "huszadik század eleji felmelegedés" (ETCW) volt az 1890-es évektől az 1940-es évekig. Az ETCW az 1920-as és 1930-as években az Északi-sarkvidék erőteljes felmelegedését mutatta.
A 20. század eleji felmelegedés (ETCW) az északi magas szélességeken a mai felmelegedéshez hasonló mértékű volt, mégis olyan időszakban következett be, amikor a légköri üvegházhatású gázok növekedése lényegesen kisebb mértékben emelkedett, mint az elmúlt 40 évben.
---
1928. Július 17.
Budapesten a hőmérséklet maximuma 38,4 C°.
Túrkevén 39,7 C°
Szegeden 41,1 C° volt.
Az 1928. évi nyár viszont rendkívüli hőségével tűnt ki. "A legnagyobb felmelegedés Alföldünkön meghaladta a 40 fokot (Szerep, 1928. július 17-én 41,1 fok), sőt még az Alföld hűvösebb É-i tájain is megközelítette a 39 fokot” (Péczely 1965). 1930-tól kezdve sorozatban követték egymást az aszályos évek. Az aszályosság 1935-ben tetőzött.
Az aszály okait elemző viták már az évtized elején is nagy hullámokat vertek. A korabeli sajtóban az ármentesítés és belvízrendezés megtervezőit és végrehajtóit az Alföld kiszárításával vádolták, főként ezeknek a beavatkozásoknak tulajdonítva a talaj kiszáradását, a talajvízszint lesüllyedését, sőt - a nagyfokú párolgás megszűnéséből eredeztetve - az esők elmaradását s a mindezekhez járuló elszikesedést is.
A vádakat többek között Kenessey (1931) és Réthly (1933) utasította vissza, többévtizedes megfigyelési adatokkal igazolva azok tarthatatlanságát. Válaszuk lényege: az éghajlatot, nagy vidékek átlagos időjárási képét, helyi emberi beavatkozással megváltoztatni nem lehet, mert az időjárás megnyilatkozásában olyan erős és periodikusan visszatérő természeti hatások jutnak érvényre, amelyek mellett minden emberi beavatkozás elenyészően kicsiny. A vitába bekapcsolódott Kaán (1933) is, aki leszögezte, hogy ilyen országos, sőt rendszerint az egész kontinensre kiterjedő kedvezőtlen klímajelenséget sem erdőtelepítésekkel, sem fásításokkal nem lehet leküzdeni.
---
Az 1939/40-es tél nem csak egy hat évig tartó gyilkos háború első hat hónapját foglalja magában, hanem az első nagyon kifejezett éghajlati változást is jelzi, amely a kis jégkorszak vége óta a lehűlés irányába mutat. Az elmozdulás nem fokozatosan váltott át a felmelegedésről a lehűlésre, hanem a hőmérséklet Európa felett úgy esett a kontinensen, mintha egy kalapács erejével zuhant volna. Számos régióban és helyen ez volt a leghidegebb tél az 1820-as évek óta.
Alig hat hónap háború után az eredmény indokolja, hogy a német vezetést nemcsak felelőtlennek, hanem mai mércével mérve környezeti bűnözőknek nevezzük. Hat hónap alatt a feje tetejére állították az európai téli időjárást. "Az enyhe télre való széleskörű hajlam örökre eltűnni látszott"; siránkozott a már említett Kew-i Obszervatórium tudósa csak röviddel később (Drummond, 1943). A februárt egy nagyon hideg március követte, és az év végén, legalábbis Közép-Európa, pl. Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország számára, nemcsak az elmúlt több mint 100 év legdurvább telét jelentette, hanem az egész 1940-es év a 20. század leghidegebbje lett.
https://www.seaclimate.com/c/c1/c1.html
---
az ETCW a 20. század első évtizedében egy nagyon szokatlan hideg anomáliából indult ki, amely mind a trópusi, mind a déli félteke SST-jeiből ered. Ezek a hideg anomáliák az Atlanti-óceán déli részén kezdődtek, néhány szárazföldi adatpont is hűvös körülményeket mutatott, majd a következő évtizedben globálisan elterjedtek, ami hideg anomáliákhoz vezetett mind az Atlanti-óceánon, mind a Csendes-óceánon. Ezt a ritkán tárgyalt hideg időszakot erős felmelegedés követte az északi féltekén, amely különösen a magas szélességi körökben volt hangsúlyos.
---
Az ipari forradalom kezdetén is hasonló meleg korszak lehetett, mint az 1930-as, és a 2000 utáni években?
https://wattsupwiththat.com/2025/05/26/musings-on-the-amo/
Az IPCC szerint az RCP 8.5 forgatókönyve irreális
https://klimarealista.hu/ipcc-hazudtunk-reggel-hazudtunk-delben-hazudtun...