A JÓSLAT...

A történelmi hőmérsékleti ingadozások (pl. az ETCW – Early Twentieth Century Warming –, a 1940-es évek lehűlése, majd a 1975 utáni gyors melegedés) feltűnően jól egybeesnek a PDO és AMO fázisaival. Ez megerősíti, hogy ezek az óceáni ciklusok nagy hatással vannak a regionális és globális éghajlatra – különösen évtizedes skálán.

Hol tartunk most – és mikor jöhet váltás?

AMO – közel a fázisváltáshoz

Az AMO (Atlanti Multidekádos Oszcilláció) jellemzően 60–80 éves ciklusú.

A legutóbbi pozitív fázis kb. 1995-től tart, tehát ~30 éve.

A modellek és mérések szerint az AMO valószínűleg 2025–2035 között válthat negatívba.

Következmény lehet: hűvösebb Atlanti-óceán és mérsékelt lassulás a globális felmelegedés ütemében – de nem teljes megállás.

PDO – rövidebb ciklusú (~20–30 év)

Az PDO legutóbb pozitív volt 1976–1998 körül, majd 2000 után gyengén negatívba ment.

2014–2016 között pozitív „spike”, majd újra vissza negatívba.

Most (2023–2024) ismét pozitív jeleket mutat, de nagyon változékony.

Következő negatív PDO+AMO együttállás: ~2030 körül?

Ha mindkettő negatívba vált (mint 1950–1975 között), ideiglenes globális lehűlést/lassulást okozhat.

Nem fordítja meg a CO2-hajtott felmelegedést, de elrejtheti a trendet néhány évre vagy évtizedre.

Tehát a jóslat (óvatosan megfogalmazva):

AMO negatív fázis: valószínűleg 2025–2035 között kezdődik.

PDO negatív fázis: bármikor lehetséges 2025 után – erős lehűlési „csillagállás” akkor jöhet, ha egyszerre negatívak.

Hatás: nem globális lehűlés, hanem lassabb melegedés, több hideg tél Európában, mérsékelt trópusi aktivitás-változás.

Fontos megjegyzés:

A CO2-trend „alapja” ettől még folytatódik. Ezek a ciklusok inkább „ráültetett zajként” működnek: modulálják a felmelegedés mértékét, de nem ők vezérlik hosszú távon.

(ChatGPT)