Az 1972. februári iráni hóvihar a Guinness Rekordok Könyve szerint a történelem leghalálosabb hóvihara volt. 1972. február 3-9-ig tartó, egyhetes, alacsony hőmérsékletű és súlyos téli viharokkal tarkított időszak több mint 4000 ember halálát okozta. A viharok több mint 7,9 méternyi havat borítottak Északnyugat-, Közép- és Dél-Irán vidéki területeire. A hóvihar négy évnyi szárazság után következett be. Dél-Iránban 7,9 méternyi hó hullott, amely legalább 4000 embert temetett maga alá. Egyes szakértők szerint mintegy 200 falut temetett maga alá a hó és törölt el teljesen a térképről.
Január végén már hóviharok sorozata halmozódott fel Nyugat-Irán felett. Az Azerbajdzsánból Iránba február 3. és 8. között átvonuló hóvihar akár 8 méteres hóréteget is hagyott maga után. A szél és a hó miatt fák és villanyvezetékek törtek le. A hó betemette a síneket, utakat és számos falut, és súlya alatt összezúzta a járműveket. A vihar tetőpontján a hatóságok becslése szerint egy egész Nyugat-Irán területét magában foglaló régió egy hétig volt a hó alatt. Az élelmiszer- és gyógyszerkészletek kimerültek, a hőmérséklet pedig -25 °C-ra süllyedt, ami bizonytalanná tette a hóvihar áldozatainak túlélését.
A hóvihar több száz azerbajdzsáni falut vágott el; 20 embereket szállító busz rekedt a Heyran-hágó mindkét oldalán, és egy 30 utast szállító busz lezuhant a Heyran-hágón, minden utasa meghalt. A szovjet hadsereg csapatai túl későn érkeztek a csapdába esett szovjet állampolgárok kimentéséhez. Lavinák zúdultak a chalusi útra, és Anzali kikötőjében megszűnt az áramszolgáltatás. Több száz utas és sofőr rekedt az utakon, az ország főútjai és az azerbajdzsáni vonatközlekedés is leállt.
A hadsereg helikopterei két tonna élelmiszert hagytak hátra kenyér és datolya formájában, a falvak körüli hótorlaszokon szétszórva. Ezt abban a reményben tették, hogy a lakosok utánpótlást tudnak biztosítani maguknak, ha képesek lesznek alagutat ásni a helységeikből. Ebből azonban kevesen tudtak hasznot húzni. Sheklab 100 lakosából senki sem maradt életben.