A hűlő világ (1975)
Baljós jelek utalnak arra, hogy a Föld időjárási mintái drámai változásnak indultak, és hogy ezek a változások az élelmiszertermelés drasztikus csökkenését vetítik előre. Az élelmiszertermelés csökkenése hamarosan, talán már csak tíz év múlva elkezdődhet.
Az ezeket az előrejelzéseket alátámasztó bizonyítékok mostanra olyan tömegesen kezdtek felhalmozódni, hogy a meteorológusok nehezen tudnak lépést tartani velük. Angliában a gazdák 1950 óta körülbelül két héttel csökkentették a tenyészidőszakot, aminek következtében a gabonatermesztés összességében évi 100 000 tonnára becsülhető veszteséget szenvedett el. Ugyanezen idő alatt az Egyenlítő környékén az átlaghőmérséklet egy fok töredékével emelkedett - ez a töredék egyes területeken szárazságot és pusztulást jelenthet. Tavaly áprilisban, a valaha feljegyzett legpusztítóbb tornádójárás során 148 forgószél több mint 300 embert ölt meg, és félmilliárd dollár értékű kárt okozott tizenhárom amerikai államban.
Trend: A tudósok számára ezek a látszólag egymástól eltérő események a világ időjárásában bekövetkező alapvető változások előjelei. A központi tény az, hogy háromnegyed évszázadnyi rendkívül enyhe időjárás után a Föld éghajlata lehűlni látszik. A meteorológusok nem értenek egyet a lehűlési tendencia okát és mértékét illetően, valamint a helyi időjárási viszonyokra gyakorolt konkrét hatásait illetően. Abban azonban szinte egyöntetűen egyetértenek, hogy ez a tendencia az évszázad hátralévő részében csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelékenységet. Ha az éghajlati változás olyan mélyreható, mint ahogyan a pesszimisták egy része fél, az ebből eredő éhínségek katasztrofálisak lehetnek.
Dr. Murray Mitchell, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal munkatársa által tavaly elvégzett felmérés szerint az északi féltekén 1945 és 1968 között fél fokkal csökkent a talaj átlaghőmérséklete. George Kukla, a Columbia Egyetem munkatársa szerint a műholdfelvételek az északi félteke hótakarójának hirtelen, nagymértékű növekedését jelezték 1971-72 telén. A NOAA két tudósa által a múlt hónapban közzétett tanulmány pedig megállapítja, hogy a földet érő napsütés mennyisége az Egyesült Államok kontinentális részén 1964 és 1972 között 1,3 százalékkal csökkent.
A laikusok számára a hőmérséklet és a napsütés viszonylag kis változásai nagyon félrevezetőek lehetnek. Reid Bryson, a Wisconsini Egyetem munkatársa rámutat, hogy a Föld átlaghőmérséklete a nagy jégkorszakok idején csak mintegy 7 fokkal volt alacsonyabb, mint a legmelegebb korszakokban - és hogy a jelenlegi csökkenés a bolygót mintegy hatodával a jégkorszaki átlag felé vitte. Mások a lehűlést a "kis jégkorszakhoz" való visszatérésnek tekintik, amely 1600 és 1900 között Európa és Észak-Amerika nagy részén keserves teleket hozott, amikor a Temze olyan szilárdan befagyott, hogy a londoniak ökröket sütöttek a jégen, és amikor a Hudson folyón jéghajók majdnem egészen New York City déli részéig jártak.
Szélsőségek: A meteorológusok úgy vélik, hogy meg tudják jósolni a múlt századi normákhoz való visszatérés rövid távú eredményeit. Azzal kezdik, hogy megállapítják az összhőmérséklet enyhe csökkenését, amely nagyszámú nyomásközpontot hoz létre a felső légkörben. Ezek megszakítják a nyugati szelek egyenletes áramlását a mérsékelt égövi területek felett. Az így keletkező stagnáló levegő a helyi időjárás szélsőségeinek növekedését okozza, mint például a szárazságok, árvizek, hosszabb száraz időszakok, hosszú fagyok, késedelmes monszunok és még a helyi hőmérséklet-emelkedések is.
A klimatológusok pesszimisták azzal kapcsolatban, hogy a politikai vezetők bármilyen pozitív intézkedést fognak tenni az éghajlatváltozás ellensúlyozására, vagy akár csak a hatások enyhítésére. Elismerik, hogy a javasolt látványosabb megoldások némelyike - például a sarkvidéki jégsapka fekete korommal való lefedésével történő olvasztása vagy a sarkvidéki folyók elterelése - sokkal nagyobb problémákat okozhat, mint amilyeneket megoldanak. A tudósok azonban kevés jelét látják annak, hogy a kormányzati vezetők bárhol is hajlandóak lennének olyan egyszerű intézkedéseket hozni, mint az élelmiszerek felhalmozása vagy az éghajlati bizonytalanság változóinak bevezetése a jövőbeli élelmiszerellátás gazdasági előrejelzéseibe. Minél tovább késlekednek a tervezők, annál nehezebb lesz megbirkózniuk az éghajlatváltozással, ha az eredmények egyszer komor valósággá válnak.