A VÁLTOZÓ SARKVIDÉK (1922)
A VÁLTOZÓ SARKVIDÉK
Monthly Weather Review (Nov 1922)
Az Északi-sarkvidék felmelegedni látszik. A halászok, fókavadászok és a Spitzbergák és a keleti sarkvidék körüli tengereken hajózó felfedezők jelentései mind az éghajlati viszonyok radikális változására és a Föld felszínének ezen részén eddig nem tapasztalt magas hőmérsékletre utalnak.
1922 augusztusában a norvég kereskedelmi minisztérium expedíciót küldött a Spitzbergákra és a Medve-szigetre Dr. Adolf Hoel, a Christianiai Egyetem geológiai előadójának vezetésével. Dr. Hoel, aki most tért vissza, eddig ismeretlen szénlelőhelyek hollétéről számolt be az Advent-öböl keleti partjainál - hatalmas kiterjedésű és kiváló minőségű szénlelőhelyekről.
Az oceanográfiai megfigyelések azonban még ennél is érdekesebbek voltak. A jégviszonyok rendkívüliek voltak. Valójában ilyen kevés jeget még soha nem észleltek. Az expedíció szinte rekordot állított fel, mivel egészen 81° 29' északi szélességig jégmentes vízben hajózott. Ez a legészakibb hely, amelyet a modern oceanográfiai eszközökkel valaha is elértek.
A nagy sarki medence vizének jellege eddig gyakorlatilag ismeretlen volt. Dr. Hoel arról számol be, hogy az északi szélesség 81°-ánál a Golf-áramlat egy szakaszát szelte át, és 3100 méteres mélységig végzett méréseket. Ezek szerint a Golf-áramlat nagyon meleg, és felszíni áramlásként egészen a 81. szélességi körön túlig követhető. A víz melegsége valószínűsíti, hogy a kedvező jégviszonyok még egy ideig fennmaradnak.
Később a Medve-szigetnél és az Isfjordnál a Golf-áramlatról, valamint a Spitzbergák nyugati partja mentén, a déli foknál levonuló hideg áramlatról is készítettek egy szakaszt.
Dr. Hoel jelentésével kapcsolatban érdekes megemlíteni a szokatlanul meleg norvégiai sarkvidéki nyarat és Martin Ingebrigtsen kapitány megfigyeléseit, aki 54 éve hajózik a keleti sarkvidéken. Azt mondja, hogy először 1918-ban észlelte a sarkvidéki viszonyokat, hogy azóta folyamatosan melegebb lett, és hogy ma már nem lehet felismerni az Arktiszt az 1868 és 1917 közötti időszakra.
Sok régi tájékozódási pont annyira megváltozott, hogy felismerhetetlenné vált. Ahol korábban nagy jégtömegek voltak, ott most gyakran morénák, föld- és kőfelhalmozódások találhatók. Sok helyen, ahol a gleccserek korábban messze a tengerbe nyúltak, teljesen eltűntek.
A hőmérséklet változása - mondja Ingebrigtsen kapitány - a sarkvidék növény- és állatvilágában is nagy változást hozott. Idén nyáron fehér halakat keresett a Spitzbergák vizein. Korábban nagy halrajokat találtak ott. Idén egyet sem látott, pedig az összes régi halászterületet felkereste.
Idén kevés fóka volt a Spitzbergák vizein, a fogás jóval az átlag alatt volt. Ez azonban nem lepte meg a kapitányt. Rámutatott, hogy korábban a Spitzbergák körüli vizek egyenletes, 3 Celsius-fok körüli nyári hőmérsékletet tartottak; idén akár 15 fokot is mértek, és tavaly télen még a Spitzbergák északi partvidékén sem fagyott be az óceán.
A fehér halak és a fókák eltűnésével más élet is megjelent ezekben a vizekben. Idén a heringeket nagy halrajokban találták meg a Spitzbergák nyugati partja mentén, egészen az ivadéktól az igazi nagy heringekig. Találkoztunk még oszlós tőkehalakkal is.
https://journals.ametsoc.org/view/journals/mwre/50/11/1520-0493_1922_50_...
