ETCW Magyarországon
1901
Az elmúlt év az utolsó 30 év legmelegebb évei közé tartozik; nálánál melegebb csak az 1872. és 1873. év volt, mig körülbelül hasonló meleg volt az 1882. és 1898. év. Az ország legtöbb meteorológiai állomásán nem találunk havi középhőmérsékletet, a mely 0 fok alatt volna; hasonló jellegű volt az utolsó 30 évben az 1882. és 1884. év. (A híres 1863-iki év is ilyen volt.) Az év 12 hónapja közül hét volt melegebb a normálisnál (a sok évi átlagos értéknél), nevezetesen január, február, julius, október, november és deczember, négy hónap hidegebb volt; még pedig márczius, április, május és augusztus; végül junius normális volt. Legjobban tért el a normálistól pozitív irányban, azaz enyhébb volt a február; ellenben aránylag leghidegebb volt a márczius.
Ugyancsak abnormis időszak volt hőmérséklet tekintetében szeptember vége és október eleje. Ez időben október 3-án az az ország több helyén délben a hőmérséklet felment 28 C° fokra, a mi ily későn ritkán fordul elő. Utoljára 1868-ban észleltek ily magas hőfokot.
Mig máskor novemberben a hőmérséklet rendszerint jóval a fagypont alá szokott szállni, addig az elmúlt évben sok helyütt még 0 fokig sem sülyedt és deczember hónapban is csak néhány fokkal szállt a hőmérő a fagypont alá. Hasonlóan rendkívül enyhe idő az év utolsó két havában 1898-ban és 1872-ben volt, azelőtt pedig 1852-ben.
---
Az 1875/76. évi angol sarki expedició — 58° C. hideget írt, a Franklin-féle expedició — 72° C.-t.
-
1913. június hó 28.-án a mi vidékünkön oly nagy mennyiségű eső esett, hogy határainkat az árvíz tönkretette. A 80—90 éves emberek azt vallják, hogy még ily nagy vizet ezen a vidéken nem láttak. Most is esik, de kevesebb mennyiségben és az idei aratásnak, azt hiszem, vége. Az okozott kár kiszámíthatatlan. Kurtya (Krassó-Szörény m.)
Árvíz. Az időjárás Balkányban olyan rettenetes károkat okoz, hogy a gazdálkodók kétségbe vannak esve, hogy teljesen tönkre megyen a vetés és úgy látszik, hogy ez be is fog teljesedni. Vannak némely utcák, hogy teljesen járhatatlanok, úgy hogy 104 centiméter víz borítja az utcát, a kanálisok mind tele vannak. Eddig az eső mennyisége 108,9 milliméter július 1-től július 9-ig.
Nyári hő. Oly abnormis időjárásunk van, hogy ilyenre a legöregebb emberek sem emlékeznek. Nem elég, hogy naponkint záporesők, hideg szelek gátolják az aratást, hanem július 12-én este 10 órától 11 óráig óriási szél mellett hó esett annyira, hogy a földet is ellepte. Ilyen nyártól mentsen Isten. A gabona megérve, levágásra vár, de az eső miatt dolgozni nem lehet. A nagy szél kiveri a gyönyörű szemet a kalászból, így ami jó ígérkezett is, vagy kicsirázik, vagy kipörög. Karád (Somogym.)
Nagy zivatar. Július hó 15.-én du. 6 és 7 óra között Németujvár községben és környékén nyugati irányból jövő nagy zivatar volt, zápor, jégeső és szélviharral. A záporeső 34 percig tartott, az esőmérő 40,8 mm-t mutatott; a záporeső tengeriszem nagyságú kevés jégesővel volt keverve, amely kárt nem okozott, a W. irányból dühöngő szélvihar az egész záporeső alatt tartott, a hőmérő, amely du. 2 órakor 25,4°-t mutatott, leszállt 16,4°-ra. Strém és Lipócz községekben a záporeső, továbbá a galambtojás — majd tyúktojás nagyságú irtózatos nagy jégeső — az idei veteményeket teljesen tönkretette, a rettenetesen dühöngő szélvihar pedig a hatalmas fákat vagy gyökerestől kidöntötte vagy derékon törte, egyes zsupfedeles és cserépzsindelyes lakóházakat pedig teljesen lefödött, kár igen nagy, a gyümölcstermés is tönkre van téve; öreg 80 éves emberek nem emlékszenek a mi vidékünkön ily nagy elemi csapásra. Németujvár (Vas m.).
---
Az 1915. év decemberének rendkívüli enyheségéről
Végiglapozhatjuk összes évkönyveinket és feljegyzéseinket, az elmúlthoz hasonlóan enyhe decembert többet nem találunk. Ez a rendkívüli enyheség indokolttá teszi, hogy úgy magát a hónapot, mint annak ötnapos szakaszait az eddigi enyhe decemberekkel összehasonlítsuk és megvizsgáljuk, mikép viselkedtek egyes pentádjai a normális értékekhez viszonyítva. Az utolsó 7 év decemberei egymás után felette enyhék voltak. Az enyheség az ország délnyugati felében volt a legnagyobbszabásű, mert a 7 év átlaga szerint az eltérés itt 4° körül volt, míg az Alföldön és az ország északkeleti részében 3'8°, Erdélyben pedig 2'9°. Különös figyelmet érdemel, hogy a nyugati határszélen fekvő Herényben az eltérés csak 2‘7°. Mindenesetre figyelemreméltó az is, hogy 1912. óta a december legtöbb helyütt évről-évre melegebbé vált.
Olyan meleg december, mint az 1915.-i egyáltalán nem fordult még elő, ez ui. 5—6°-kal haladja meg a 45 évi középértéket. A legmelegebb decemberek eddig az 1824, 1825, 1868, 1872, 1876, 1880, 1882, 1886 és 1901 évek decemberei voltak, valamint az utóbbi 7 december is.
---
Változatos időjárás
Tegnap reggel óta úgyszólván mind a négy évszakot átéltük. 1915. December 19.-én szép, majdnem nyárias reggel volt. Később mindjobban beborult, de hideg nem volt. Délután erős északi szél sűrű ködöt hozott, mely később szétoszlott. Erre hajnalban villámlás és dörgés volt s azután északi széllel hideg eső, amely hóba ment át. Iharos (Somogy m.) Steiner József, észlelő.
---
Az 1915 nov. 18.-i tátrai szélvihar
A napi sajtó oly aggasztó, rémes hírekben emlékezett meg a Magas Tátra vidékén 1915 nov. 18.-án egész erdőket pusztított szélviharról, hogy mulasztást követnénk el, ha nem foglalkoznánk az emlékezetes nap időjárási viszonyaival.
». . . folyó hó 18.-án csütörtökön rettenetes orkán dühöngött a Magas Tátra déli lejtőjén. A szélvihar hajnalban 4—5 óra között kezdődött és változatlan hevességgel, megszakítás nélkül késő estig tartott. Az orkán szinte leírhatatlan pusztításokat vitt véghez és nemcsak fürdőtelepünk környékén, hanem kilométerek távolságára az erdőket teljesen kidöntötte. Tőlünk észak felé és dél felé több mint egy kilométer távolságban valamennyi fa le van döntve, szintúgy Tátraszéplakon keresztül Hági felé, valamint Tátralomnícz felé másfél kilométer távolságra. Pontosan még nem lehet megállapítani a pusztítás terjedelmét, de két-háromezer holdra becsülhető az a terület, ahol vörösfenyőn kívül fa nem maradt lábon. Hasonló intenzitású orkán talán még sohasem pusztított ezen a vidéken. Az épületeken is számos kárt okozott az orkán, úgy fürdőtelepünkön, mint Ujtátrafüreden és Tátraszéplakon is. Fürdőtelepünkön a szélvihar a kávéház és Szilágyi Dezső-villa bádogtetőzetét teljesen lehordta és nagyrészt összevissza tépte. A táviró-, távbeszélő- és villamvilágítási vezetékeket teljesen összeszaggatta a vihar. Szintúgy tönkretette a villamosvasút felsővezetékét több mint hat kilométer hosszúságban. A vihar számtalan vasoszlopot felborított, sőt ezek közül igen sokat tőben elgörbített. A pusztítás egész terjedelmében szinte leírhatatlan. Miután ily módon a táviróközlekedés teljesen szünetel, azóta napi sürgönyjelentésünket nem tudjuk elküldeni . . .
A vihar a fürdőtelepek körül körülbelül 1.000 hektárnyi erdőt fektetett le. Zúgása, mely egész nap szünet nélkül tartott, oly hatalmas volt, hogy a derékon kettéroppanó faóriások recsegése nem is hallatszott, óriási, hallatlan üvöltés töltötte be a mindenséget.
---
Téli zivatar
1916. December hó 27-én este 6 óra tájban észak-nyugat felé többször villámlott és eső is esett. Hollómező (Szolnok Doboka m.)
Égiháború télen. 1917. Január hó 2-án este 6 óra 20 perckor villámlást vettem észre északnyugati irányban. 6 óra 51 perckor erős szél, dörgés, villámlás és eső keletkezett és tartott 7 óra 12 percig. Kiskomlós (Torontói in.). Honig Lőrinc, k. tanító.
---
1920
Az idei tél egyike a legenyhébb teleknek, melyeket Budapesten észleltek. Különösen a január hónap tűnik ki igen magas hőmérsékletével, mely túlszárnyalja az összes januárius hónapokat, melyekről feljegyzéseink vannak.
A múlt század telei közt nem találunk ily magas átlaghőmérsékleteket.
Feltűnő az enyhe teleknek nagy száma az utolsó 20 évben. Míg a fennemlített összeállításban 94 tél közül 14 volt igen enyhének mondható, az utolsó 20 évben 6 volt ilyen.
---
A tarcali jégzivatar. (1924. július 14.)
A vihar tombolása alatt olyan sűrű fekete felhő lepte el a községet és a határt, hogy csaknem éjszakai sötétség támadt. A romboló szélviharral együtt jött a jégeső s vészesen öntötte a dió nagyságú jeget. Olyan nagy tömegben ömlött a jég, hogy a vihar elmúlta után még 3 órával is egyes helyeken 10 cm magasan állott. A községben levő nagy fákat tövestől csavarta ki a vihar. A lakóházaknak északra fekvő ablakait a jégeső beverte, az épületek fedőcserepeit lehajigálta. Rom és pusztulás mindenfelé. A vihar nemcsak a községet törte össze, hanem a község felett elterülő legértékesebb szőlőkben is mintegy 500 kat. holdban 100%-os, a többi szőlőkben 20—80%-os kárt okozott. A kapásnövények a földig le vannak verve, úgy, hogy azokból semmi termény nem várható. Hogy mily óriási ereje volt a viharnak, fogalmat nyújthat az, hogy a vásártéren cséplésre berendezett szérűkön felállított gőzcséplő gépeket a ciklon feldöntötte, azok most a kerekekkel felfelé merednek az égnek. Szekereket, embereket, akiket a szabadban talált, feldöntötte és forgatta, mint valami labdát. Igen nagy riadalmat okozott, hogy a közös legelőn levő gyomokat most irtattuk másod ízben. Minthogy a nagyobb munkaerők az aratással és hordással vannak elfoglalva, erre a munkára 10—14 éves fiú- és leánygyermekeket alkalmaztunk. A rettentő vihar a közös legelőn a munkában találta ezeket a fiatal munkásokat. Mindannyiukat összezúzta. Hála a Gondviselésnek, emberhalál nem történt, bár a 6-8 munkásnak csaknem a fele nagyon súlyos sérülést szenvedett. A vihar elmúltával kimentem a helyszínére mind a két orvossal, a gyermekükért aggódó szülőkkel, összeszedtük a félig holt gyermekeket, hazaszállíttattuk őket, orvosilag megvizsgáltattuk és orvosi segélyben részesítettük.
---
1924. A legutóbbi nagy szárazság.
Általános a panasz a nagy szárazság miatt és joggal, mert a most lezárt január immár megszakítás nélkül az ötödik száraz hónap szeptember óta. Bár öt egymásra következő száraz hónap nálunk nem ritkaság, — utoljára 1923. májustól szeptemberig, vagy 1917-ben január és december kivételével valamennyi hónap száraz volt, —- mégis a mostani szárazság oly mérvű, hogy az utolsó félszázadban nem akadunk párjára.
1863.
1873.
1897.
1902.
1904.
1924.
A felsorolt 6 szárazsági periódus közt a legutóbbi volt a legszárazabb.
---
Az 1924. évi június 13-i biai viharforgatagról
1924. június hó 13-án Bia közelében leereszkedett felhőtölcsér, mint roppant károkat okozó viharforgatag vonult végig. Hazánkban az ily jelenség ritka tünemény és mintegy 10—12 évenkint fordul egy elő. Utolsó ízben 1912. május 13-án Erdélyen száguldott végig és mint a bálványosváraljai tornádó ismeretes.
---
Rendkívüli hőmérsékleti anomáliák az idei márciusban Budapesten (1926.)
Az idei március legutolsó napjaiban oly rendkívüli felmelegedés állott be, mint amilyenben az intézet fennállása óta nem volt részünk. Ez a rendkívüli felmelegedés nyilvánult egyrészt igen magas hőmérsékleti napiközepekben, másrészt a kivételes magas napi, illetőleg havi maximumokban. Budapesten 1871. óta eddig a három legmelegebb nap volt 1888. március 28-án 16,9 C° napiközéppel, 1890. márc. 29-én 16,8 C° és 1920. márc. 8-án 16,8 C° napiközéppel. Ezekkel szemben az idén márc. 30-án a napiközép 17,2 és 31-én 17,4 C°-ot ért el (a régi megfigyelő helyre redukálva), tehát egy 1/2 fokkal haladta meg az eddig észlelt legmagasabb napiközepeket.
A múlt század első feléből az ideihez hasonló szokatlan meleg nap csak kétszer volt: 1815. márc. 31. és 1836. márc. 23-án. Bécsben ez utóbbi nap volt az 1775—1874-ig terjedő 100 éves megfigyelési sorozat legmelegebb március napja 18,6 C° napiközéppel.
---
Páratlan enyhe időjárás novemberben (1926.)
Az idei október vége és a november a természet nagy megtévedésének kirívó példája, mely méltán felkölti a meieorológusok figyelmét. Úgy látszott, mintha klímánk egy hónapra hatalmasan kizökkent volna rendes medréből és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy még sohasem tapasztalt szélsőségre vetemedett. Nem a kezdődő tél zord szeleit éreztük, hanem a tavasznak meleg sugarait, melyek a természetet új életre serkentik. Az átélt időszak rendkívüliségét azzal jellemezhetnök legjobban, ha azt képzeljük, hogy az elmúlt novembert nem Budapesten, hanem Nizza környékén töltöttük volna.
Előttünk fekszenek Budapestről 1782-től mostanig 127 november hőmérsékleti megfigyelései, de ezek közt egyetlen egy sem olyan enyhe, mint az idei, sőt még olyan sincs, mely az ideihez közel járna.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az idei november, de különösen az október 28—november 26-ig terjedő 30 nap, kivételes enyheségénél fogva, az utolsó század egyik legfeltűnőbb időjárási periódusa volt.
---
A Meteorológiai Intézethez a következő nyomtatvány érkezett:
Tisztelt Cím! Rendeljen idejében esőt, úgy biztos jó termést várhat. Kiadós esőt! amely 30 centiméterig beáztatja a földet. Bármely napra biztos sikerrel megrendelheti nálam 160 pengő előzetes lefizetése éltenében. Kívánatra az eső megrendelőjéhez személyesen oda utazom biztosítékul az eső beálltáig. Ugyanúgy fényes, derült, enyhe, napos időt is (felhőzet nélkül) bárki kívánságára, bármely előre megjelölt napra biztos sikerrel szolgáltatok 160 pengőért. Megrendelés eszközölhető a világ bármely tájáról postautalványon, vagy táviratilag a kívánt idő megjelölésével előtte egy 24 órával. Odautazásom esetén útiköltség napidíj küllön fizetendő. Teljes című válaszbélyeggel ellátott levélre válaszolok. Kiváló tisztelettel Bordás Gyula álomfejtő. Fegyvernek.
---
Az eddig észlelt legmagasabb hőmérséklet
A hőmérséklet abszolút, maximumát 56,6 C°-ban adtuk meg, melyet Kaliforniában a Death Walleyben 1913. július 10-én észleltek. Ezt az adatot fölülmúlja az Aziziában észlelt 58,0 C°, melyet 1922. szeptember 13-án olvastak le. Azizia 40 km-re délre fekszik Tripolisztól. Ugyanakkor Tripoliszban 45,0 C°-ot olvastak le. Az idő derült volt és a délnyugati szél a túlhevített levegőt a Szahara felöl a partvidék felé vitte. Valószínűleg főnös hatás is érvényesült, midőn a levegő egy 600 m magas hegyháton átmenve, a 100 m magasságban levő Aziziba leereszkedett.
---
A tél hőmérsékletének megváltozásáról (1927.)
Feltűnő jelenség azonban, hogy a téli évszak hőmérséklete körülbelül az utolsó negyedszázadban minálunk egyirányú változást mutat, kivált — mint látni fogjuk — szembeötlő a december hónapnak enyhébb jellege. Hogy a tél Közép- és Északeurópában a 18. század közepe óta folytonosan enyhült és a nyár hűvösödött, azt már többen állították és állításukat megfigyelési adatokkal támogatták.
Midőn Fraunhoffer Lajos barátommal Magyarország hőmérsékleti viszonyait földolgoztuk, nem tapasztaltuk azt, hogy akár az évi középhőmérséklet akár valamely hónapnak középhőmérséklete tartósan egy irányban tanúsítana eltérést. Nagyjából megvolt a hajlam, hogy az egyenlőjelű eltérések csoportosan kövessék egymást egynéhány éven át. A megfigyelési anyag abban a munkában 1900-ig terjedt. Azóta a december sajátságos viselkedése magára vonta a figyelmet. Az 1900. évi decembert is beleszámítva, elmúlt azóta 27 december és azok közül mindössze 5 olyan, melynek hőmérséklete a normális alá ment.
Az előző 50 évhez képest az utolsó 25 évben a téli hónapok lényegesen megenyhültek és hogy a megenyhülés még a márciusra is terjedt át.
a téli hónapoknak az utolsó háromnegyedszázadban (1851—1926/27) tapasztalt abszolút változékonysága, vagyis a leghidegebb és legenyhébb téli hónapoknak eltérését a normálistól.
Abszolút változékonyság. Budapest 1851—1926/27.
január február december
-8 C° 1893. — 5,5° 1895. — 10,4° 1879.
5,6°, 1921. 5,1° 1925. 4,7° 1915.
---
Példátlan hőség nyár elején Budapesten (1927.)
1921. óta már többször fordult elő, hogy a nyár legelső napjain szokatlan magasra emelkedett a hőmérséklet, amennyiben úgy a napi közepek, mint a napi maximumok néhány fokkal haladták meg a sokévi átlagot. Ez az eset állt be az idén is. A napi maximumok eddig nem észlelt magasságot értek el, a hőség egy rendkívül hűvös periódus után következett majdnem minden átmenet nélkül.
Ilyen korán, mint az idén, egyáltalán nem volt még ilyen magas (27°-nál nagyobb) napiközép, továbbá soha nem volt három nap egymásután ilyen rendkívüli hőség. Ami a napi maximumokat illeti, a 2-án észlelt 35,1 C° eddig csak egyszer fordult elő, 1908. évi június hó 20-án, de majdnem három héttel későbben.
Hogy az ideihez hasonló abnormitást találjunk, több mint 100 évvel kellene visszamennünk az időjárás krónikájában, így egészen 1811-ig, amidőn június hó első három napján valószínűleg az ideihez közel eső hőség uralkodott.
---
Az idei februári nagy hidegről Budapesten (1929.)
Akik a múlt évi forró nyár után hideg telet jósoltak, azoknak a jóslata, legalább a tél második felére, teljesen bevált. A napilapokból bőségesen értesültünk arról, hogy nemcsak nálunk, hanem egész Európában milyen rendkívüli hideg volt az időjárás februárban.
Február 10. és 11-én a hideg oly fokot ért el, amilyet eddig nem tapasztaltunk. Ez az állítás Budapestre nézve kétségtelenül igaz. Mert a Meteorológiai Intézet fennállása óta (1871.) eddig a hőmérséklet abszolút minimuma — 21,6°, 1888. januárius 2-án és — 21,5° 1879. december 16-án volt. Ezt az értéket az idei február 11-i minimum — 23,4°, mintegy 2 fokkal haladta meg. Ennél alacsonyabb hőmérsékletet még egyáltalában nem észleltek Budapesten, mióta megfigyelések folynak.
Mert az 1870. előtti időből a legalacsonyabb hőmérséklet 1840. december 28. és 29-én volt; mindkét napon az észlelő azt írja: Napfelkeltekor — 22'4 C°.
Az idei február tehát — éppúgy, mint a múlt évi július — mint meteorológiai jelenség, nagyon kivételes és példa nélkül való. Mindazonáltal az egész tél egy igazán szigorú téltől még távol van, mert igen szigorú télen a hideg, mint például 100 év előtt, ha nem is ily kivételes mértékben, de eltarthat három hónapon át is.
Még a leghidegebb telekben is ritkán következik két nagyon súlyos hónap egymásután. Ha a — 6°-os hőmérsékletű hónapot nagyon súlyosnak minősítjük, akkor 100 év óta csak egy ilyen esetet találunk, midőn az 1829. december és az utána következő 1830. januárius ezt a mértéket megütötte.
Feltűnik ugyanis, hogy az első három szigorú tél 11 éven belül következett be (1830—1841.), azután 40 éven át nem lépett fel ilymértékű hideg tél, mire megint 1879-től 1893-ig sűrű egymásutánban 4 szigorú tél következett. A 20. században pedig az idei tél volt az első nagyon szigorú, amelynek hőmérséklete — 3° alá ment. A budapesti megfigyelési sor tehát azt a benyomást kelti, hogy a szigorú telek ciklusokban jelennek meg, amit különben másutt is tapasztaltak.
Az enyhe telek okát e század első negyedében az általános légcirkuláció erősségének változásaiban kell keresnünk. Egyes meteorológusok már rámutattak arra a tényre, hogy az azóri maximum és az izlandi minimum közötti légnyomáskülönbségek ezekben az évtizedekben megnagyobbodtak, amiből az Atlanti-tenger fölött élénkebb légcirkulációra lehet következtetni, amelynek Nyugat- és Közép-Európa köszönhette az utolsó három évtizednek enyhe teleit.
Az idei télen is beigazoltnak találjuk ezt az állítást, mert a magas légnyomás túlnyomóan északon és még inkább északkeleten tartózkodott, úgyhogy hidegebb tájakról érkezett a levegő hozzánk, amit még az a körülmény mozdított elő, hogy Dél-Európában majdnem állandóan alacsony volt a nyomás.
---
Az 1848/49-i szigorú tél
Pásztor Árpád egyik napilapunkban „Aki látta Petőfit“ címmel egy rövid érdekes cikkben a villamos kocsiban hallott egyik beszélgetést írja le. Egy öreg úr beszélget a kísérőjével. aki ezt mondja: „Tavaly ilyenkor már beállott a Duna.“ Erre megszólal az öreg úr: „A 48-ról 49-re forduló télen ezen a tájon egészen sima volt a Duna, úgy befagyott. Korcsolyás emberek könnyű szánkószéken egyik oldalról a másikra tolták át pénzért az embereket.“ Pásztor Árpád erre csodálkozva megszólította az öreg urat,, aki elmondta, hogy 48-ban 8 éves volt és Petőfit is látta. A 88 éves öreg úr így mutatkozott be: „Gróf Csáky vagyok a Szepességből.“ Ritka jó emlékezőtehetség» mert amint a régi budai feljegyzésekből megállapíthattam, a Duna 1848/49. telén tényleg beállott, mert történetesen éppen igen szigorú telünk volt, (a december középhőmérséklete — 1,1°, a januáré —3,4°„ az utóbbi hónap közepe tehát olyan, mint az ideié), amit történészeink is tudnak, mert hiszen a felvidéki téli hadjárat (Guyon, Görgey, Schlick, Branyiszkó stb.) nehézségei közismertek. (Pesti Napló 1928. dec. 30.) Réthly.
---
Nagyon meleg szeptemberek (1932)
Az idei szeptember hónapban Európában, a Skandináv félsziget kivételével, mindenütt melegebb volt az időjárás, mint az átlagos, sőt a szárazföld belsejében igen tekintélyes, mintegy két-három fokos volt a melegtöbblet, a legnagyobb mértéket azonban a Kárpátokon belül a magyar medencében érte el ez a rendellenesség, mert itt a hőmérséklet mintegy 4 C fokkal haladta meg a százéves normális szeptemberi havi közepet.
A havi középhőmérséklet Budapesten ezidén szeptemberben 20.4° C volt (terminusközép), a százéves (1831— 1930) normális érték pedig 16.6° C, tehát az anomália +3.8° C. Ekkora pozitív anomália, tehát melegtöbblet, szeptemberben rendkívülinek tekinthető, hiszen 1826 óta, amióta hiánytalan hőmérsékleti sorral rendelkezünk, csak egyetlenegyszer haladta meg szeptember középhőmérséklete a 20° C-t, 1834-ben, amidőn szintén 20.4° C volt.