A legutóbbi nagy szárazság (1925)

Általános a panasz a nagy szárazság miatt és joggal, mert a most lezárt január immár megszakítás nélkül az ötödik száraz hónap szeptember óta. Bár öt egymásra következő száraz hónap nálunk nem ritkaság, — utoljára 1923. májustól szeptemberig, vagy 1917-ben január és december kivételével valamennyi hónap száraz volt, — mégis a mostani szárazság oly mérvű, hogy az utolsó félszázadban nem akadunk párjára.

Az 1861. óta végzett csapadékmegfigyelések alapján az eddigi szintén öt hónapig tartó szárazsági periódusokat hasonlítjuk össze a most elmúlttal. Végigmenve a budapesti 65 éves megfigyelési sorozaton, az elmúlton kívül még 5 nagy szárazsági periódust találunk.

Keresve az okot, amely ezt a tartós és nagy szárazságot okozta, elsősorban a légnyomás eloszlására kell gondolnunk. Képezzük a szóbanfoirgó hónapok légnyomási közepeinek eltérését az átlagoktól (anomáliákat), ezek rendre: 1924. okt. +2,3, nov. +3,6, dec. + 5,9, 1925. jan. +8,0. Amint látjuk, négy hónapban a normálisnál jóval nagyobb volt a légnyomás, de különösen az utolsó hónapban az eltérés nagysága majdnem példátlan magasságot ért el, amenynyiben az utolsó 65 évben Budapesten csak egyszer volt magasabb a légnyomás havi közepe, t. i. 1882. januárban, amidőn az eltérés +9,0 volt.

Mit jelentenek e nagy eltérések? Azt, hogy az utolsó hónapokban túlnyomóan anticiklonális légnyomási helyzet alatt állottunk. Végig menve az utolsó hónapok napi időjárási térképein, azt látjuk, hogy a légnyomás maximuma túlnyomórészt felettünk, vagy a közelünkben volt és hogy az esővel járó ciklonok országunkon nem mentek át, hanem északra elkerültek bennünket. Azok a bizonyos adriai minimumok, amelyek ősszel szoktak rajtunk átvonulni, egészen elmaradtak, vagy ha mutatkoztak, pl. december 3-án és 4-én, egy északról hirtelen előnyomuló anticiklon nem engedte kifejlődni azokat. Decemberben a légnyomás maximuma heteken át volt tőlünk kelet- vagy északkeletre, majd fölénk jött és újév körül tőlünk délre helyezkedett el; január 8-ától ismét Közép-Európa felett volt és itt tovább emelkedve január 20—21-én érte el a nálunk igen ritkán észlelhető 785-0 mm-es állást. Január utolsó napjaiban egy északra elhaladó depresszió nálunk is süllyeszti átmenetileg a légnyomást és némi csapadékot is hoz, de február elején már ismét egy nyugati anticiklon hatása alatt állunk és az időjárás ismét szárazra fordul.)

Az Alföld fásítása és az éghajlat megváltozása (1925)

az Alföldön összefüggő, nagy erdőségek sohasem voltak, legfeljebb kiterjedt ligetek és folyószegélyző ú. n. galéria-erdők.

Végül az éghajlat megváltozásának hitével foglalkozva, rámutat arra, hogy teljesen kizártnak tartja azt, hogy erdötelepítéssel — ha helyileg jelentkező kedvező befolyását nem is lehet letagadni — az éghajlatot meg lehetne változtatni. Örvendetes, hogy végre mások is — így a nagy súllyal bíró Cholnoky Jenő — ugyancsak reámutatnak erre, mert már sokan Magyarország éghajlatának teljes megváltozását várták az erdőtelepítés eredményeitől. Nagyon is kívánatos, hogy a törvény legnagyobb szigorával fásítsunk az Alföldön, de ehhez igazán nem kell az éghajlat változását előtérbe állítani.

--

az 1800. esztendő, melyben az április példátlan melegével tűnt ki...

(1934) Ez a tény, hogy egymásután két ellentétes, rendkívüli hónap következett, emeli a szokatlanságot, és tulajdonképpen ezt minősítem unikumnak időjárásunk történetében. Mert az, hogy egymásután következő két hónap középhőmérséklete között 17.7 különbség legyen, oly eset, melyre nincs több példa. Igen nagy véletlennek kell tartanunk, hogy másfél századunk legmelegebb áprilisát a majdnem leghidegebb március előzte meg.

(1934) Midőn a tavaszi évszak úgyszólván elsikkadt, és a télies márciust ugrásszerűen oly április követte, mely már a nyár elejére emlékeztet...

Az 1800. évi április Bécsben 17.4°-kal szintén az április hónapnak a legmelegebb képviselője 160 év óta;

1800-ban Bécsben is a másik szélsőségbe csapott át; ha nem is volt a leghidegebb március, mert két eset túlszárnyalja (1785-ben —2.2 és 1808-ban — 1.6 ), de így is elég szokatlan, úgyhogy megmaradt a rendkívüli hőmérsékleti ugrás márciusról áprilisra: 17.3°, melyet a budapesti adatoknál fent említettünk. Ugyancsak nagyon meleg május után nagyon hűvös június következett Bécsben, a június itt is hidegebb volt a májusnál, sőt még valamivel alatta maradt az áprilisnak.

A 152 évi megfigyelések folyamán az 1800. áprilisé itt is az elsőség. 1920-ig ennél melegebb április nem volt.

Az eredmény igazán fényes bizonyítéka az 1800. évi március és április közötti hőmérséklet rendkívüli ritkaságának. Sem Budapesten (17.7), sem Bécsben (17.3), sem Berlinben (16.4) soha többé ekkora ugrás két hónap között nem fordult elő. Elsőrangú éghajlati kilengés ez, melyet az időjárás e tájon csak másfél században egyszer produkált, és melyről nem tudjuk, vajon megismétlődik-e valaha.

Az idei tavasz szokatlan melegsége, kiváltképen az áprilisi meleg azt a véleményt keltette, hogy már elérkeztünk klímánk legszélső határához. Ez vezetett rá időjárásunk történetében olyan esetre, melyet hihetetlennek tartanánk, mert évszázadok alatt csak egyszer fordul elő, de melyet tényként el kell fogadnunk, mert több egymástól független följegyzés megegyezése valódisága mellett tanúskodik.

--

1934. tavaszának időjárása rendkívüli melege és szárazsága miatt érdemes arra, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Oly időjárási szélsőségek léptek fel az idei tél végén és tavaszon, amelyek páratlanok a magyar meteorológiai megfigyelések történetében. Ily tartós és ily mértékű tavaszi melegre nincs példa az 1780 óta folyó feljegyzésekben és a szárazság hosszú tartama is ritkítja párját.

Ha az 1871 óta mért legmagasabb napi középhőmérsékletek táblázatát megvizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az idei tavaszon 16 nap melege rekordot jelent, mert felülmúlja az eddig talált legmagasabb értékeket is.

A hőségnapok (max. > 30° C) szintén jóval korábban jelentkeznek a szokottnál, május 2-án ugyanis már 31 C volt Budapesten a legmagasabb hőmérséklet, pedig az első hőségnap fellépésének átlagos dátuma június 10.