A levegő szén-dioxiddal való trágyázása a növények növekedésének elősegítése érdekében (1920)
Míg a légköri levegő jelenleg viszonylag szegény szénsavban, amelyből csak 0,03 százalékot tartalmaz, bolygónk fejlődésének egy korai szakaszában, amikor még dús erdők borították, amelyekből a szénlelőhelyeink származnak, összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiségben tartalmazta ezt a gázt. Ez a tény felvetette azt az elképzelést, hogy a talaj termékenységét a szénsavtartalom növelésével fokozzák, és így az ősidőkhöz hasonló állapotokat teremtsenek. Ahhoz, hogy egy ilyen folyamatot kereskedelmi szempontból is végre lehessen hajtani, természetesen olcsó szénsavforrást kellett biztosítani.
Dr. Riedel számításai szerint egy vasgyár, amely naponta mintegy 4000 tonna kokszot használ fel a kohókban, naponta akár 35 millió köbméter égésterméket is termel, amely 20 százalék szénsavgázt tartalmaz. Ez olyan óriási mennyiség, hogy még részleges hasznosítás esetén is a legterjedelmesebb telkeket is el lehet látni az értékes légtrágyával. Dr. Riedel ezért úgy véli, hogy a mezőgazdaság ellátására szolgáló szénsavüzemek hamarosan ugyanolyan általános jellegzetességgé válnak, mint a villamosenergia- és gázüzemek, a nagy ipari központok pedig egyúttal a növekvő mezőgazdasági termelés központjaivá is.
Gondos elemzések kimutatták, hogy a szénsav százalékos arányának növekedése a levegőben messze alatta marad annak a határértéknek, ahol a gáz veszélyeztetheti az ember egészségét.
https://sealevel.info/ScientificAmerican_1920-11-27_CO2_fertilization.html