A Nature Climate and Atmospheric Science című folyóiratban közzétett tanulmányukban a tudósok szerint az észak-atlanti multidecadikus oszcilláció, amely melegebb vizet pumpált az Északi-sarkvidékre, gyengül, és ez az észak-atlanti térség lehűléséhez és alacsonyabb hőmérséklethez vezet, ahogyan azt az 1950-1970 közötti időszakban megfigyelték.
https://www.nature.com/articles/s41612-022-00275-1
Az olyan szkeptikusabb tudósoknak, mint Richard Lindzen, az MIT professzor emeritusa, intellektuális problémát jelent, hogy a globális hőmérséklet minden vagy a legtöbb változását egyetlen légköri nyomgáznak tulajdonítják. Lindzen elutasítja az éghajlatnak ezt az "egydimenziós" szemléletét. Ő az éghajlattudomány azon iskolájához tartozik, amely szerint a hőmérséklet-változásokat a légkörben és az óceánokban zajló dinamikus hőáramlások okozzák, ezeket pedig a hőmérsékleti szélességi különbségek, vagy tudományos kifejezéssel élve a "baroklinikus instabilitás" okozza.
Lindzen szerint "abszurd" azt feltételezni, hogy a hőmérséklet-változások irányító tényezője összetett, háromdimenziós éghajlatunkban a CO2 csekély hozzájárulása. Úgy tűnik, hogy minél többet vizsgálódnak és kutatnak a tudósok, annál inkább megértik, hogy a légkör és az általa létrehozott éghajlat egy rendkívül összetett környezet, amelyet számos messzemenő természeti hatás befolyásol.
https://www.thegwpf.org/content/uploads/2022/09/Lindzen-global-warming-n...