Kellemetlen meglepetések az üvegházban
Kellemetlen meglepetések az üvegházban
Elképezése szerint a légkör-óceán rendszerben adott körülmények között mûködésbe léphet egy oszcillátor, mégpedig a következô módon. Egy kezdeti melegedés megindítja a jég olvadását, a tengerbe ömlô édesvíz felhígítja a Golf-áramlás vizét, ennek következtében az hiába hûl le, nem válik nehezebbé az alatta lévô mélyvíznél, nem tud lemerülni, leáll a conveyor, drasztikusan hidegebbé válik az éghajlat. A jégtakaró növekszik. Az édesvíz-hozzáadás csökken, a conveyor újra megindul. Ámde a jégtáblák hatalmas potenciális édesvízforrások. Az oda szállított hô megolvasztja a jégtáblákat, ezzel édesvizet szabadít fel, ezáltal csökkenti a felszíni víz sótartalmát, megint leállítja a rendszert. A ciklusok ily módon ismétlôdnek.
Valamilyen oknál fogva, melyet egyelôre nem ismerünk, az itt leírt oszcillátor kb. 10 000 évvel ezelôtt megszüntette a mûködését és a légkör-óceán rendszer stabilizálódott. Ez a kedvezô fordulat – érdekes módon – pontosan egybeesett a földmûvelés kezdetével. Az azóta eltelt periódust, melyben az emberi civilizáció kifejlôdött, olyan stabil és változatlan éghajlat jellemezte, melyre nem volt példa a megelôzõ százezer év alatt.
Broecker hipotézisének drámai üzenete az, hogy a legutóbbi 9-10 ezer év teljesen anomális szakasz a Föld történetében. Olyan különleges adománya a természetnek, melyre igazán érdemes (és bizonyára szükséges) nagyon vigyázni. Az éghajlatot (vagyis inkább az emberiséget) nem az a veszély fenyegeti, hogy pitiáner lassú melegedés következik be, hanem az, hogy addig piszkáljuk föld anyánkat, amíg esetleg újra megindul a szélsõséges ingadozások sorozata.