A gázok sugárzáselnyelésének telítődési folyamatának éghajlati következményei (2024)

A bemutatott anyagból kiderül, hogy annak ellenére, hogy a publikációk többsége megpróbál katasztrofális jövőt vizionálni bolygónk számára a CO2 antropogén eredetű növekedése és annak a Föld éghajlatára gyakorolt hatása miatt, a bemutatott tények komoly kétségeket ébresztenek ezzel a hatással kapcsolatban. Anélkül, hogy belemennénk a felhasznált modellek pontosságába, alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy megbízható bemeneti adatokat gyűjtsünk ezekhez a modellekhez. Ezek az adatok közvetlenül kapcsolódnak a hőmérséklet eloszlásához a Föld felszínén és a légkörben, a vízgőz koncentrációjának eloszlásához a légkörben, a szélsebesség és -irány eloszlásához, valamint az aeroszolok és részecskék eloszlásához a légkörben (felhők, aeroszolok az ingadozó óceánok felett). Nyilvánvaló, hogy e változók egyidejű mérése az egész Földön nem kivitelezhető, és az átlagolás olyan helyzetekben, ahol erős nemlineáris függőségek vannak, jelentős hibákhoz vezethet.

Ráadásul a légkör nagy dinamikát mutat, ami tovább bonyolítja az ilyen méréseket. Ezért nem meglepő, hogy a különböző jelentős munkákban, például Schildknecht (2020) és Harde (2013) eredményei nagyban eltérnek az IPCC által bemutatott eredményektől, amelyet széles körben az egyetlen megbízható hatóságnak tartanak. Ez egyértelműen arra utal, hogy az antropogén CO2-emelkedésnek a Föld éghajlatára gyakorolt, hivatalosan bemutatott hatása inkább csak hipotézis, mintsem megalapozott tény. E dilemmák megoldása további kísérleti munkát igényel, hogy az elméleti tanulmányok eredményeit minden lehetséges szakaszban ellenőrizni lehessen. Annak megválaszolásához, hogy a légkörben a pluszban kibocsátott CO2 valóban üvegházhatású gáz-e, többek között további kutatásokat kellene végezni egy, a földfelszíni hőmérséklethez hasonló hőmérsékletű sugárforrás esetében, és meg kellene mérni a hősugárzás elnyelését a CO2 és a levegő keverékében különböző hőmérsékleten és nyomáson, ahogyan az a Föld légkörében különböző magasságokban történik.

A Föld hősugárzásának a légköri CO2 légköri nyomáson történő elnyelésének mérésével egy léggömb kosarában elhelyezett küvettában, a troposzféra felsőbb rétegeiben olyan eredményeket kaphatnánk, amelyek döntően eldöntenének számos vitás kérdést. Ha például kiderülne, hogy a Holdról érkező hősugárzáshoz hasonlóan a Föld hősugárzásának nincs észrevehető elnyelése a CO2-ben, az azt jelentené, hogy a világűrbe kibocsátott sugárzás spektruma, ahogy az 1. ábrán látható, a légkörben lévő gázokban és vízgőzben való elnyelés következtében kialakult "tölcsért" mutat. Meg kell jegyezni, hogy a CO2 abszorpciós vonalai különböző magasságokban keskenyebbek, mint a légköri nyomás alatt a CO2 abszorpciós vonalai, és így mérvadóan kijelenthető, hogy légköri telítettséggel van dolgunk, és a légkörbe kibocsátott további CO2 - magasságtól függetlenül - nem lesz üvegházhatású gáz. A cikk szerzőinek szándéka azonban nem az, hogy bárkit is a természeti környezet degradálására buzdítsanak. A szén és a kőolaj értékes kémiai erőforrások, és véges készleteik miatt takarékosan kell felhasználni őket, hogy a jövő generációi számára is biztosítsák a fennmaradásukat.

A megújuló energiaforrásokra irányuló erőfeszítéseket fokozni kell, de nem szabad megalapozatlan érveket, különösen nem olyanokat, amelyek akadályozzák a gazdasági fejlődést, felhasználni erre a célra. A tudományban, különösen a természettudományokban arra kell törekednünk, hogy a valóságról valós képet mutassunk, elsősorban empirikus ismereteken keresztül.

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2666496823000456