Kritikus aszályok az Alföldön

Kritikus aszályok az Alföldön

 A magyar történelemben viszonylag sok esetben találkozunk aszállyal, melyek mértéküket tekintve (folyók kiszáradása, gabonatermés szinte teljes megsemmisülése) nem maradtak el a maiaktól.

1794-ben egy feljegyzés szerint az enyhe és hó nélküli telet követően tavasszal „száraz szelek” fújtak, melyek teljesen tönkretették az őszi gabonavetést, a tavaszit pedig ellehetetlenítették. Júniusban megérkezett ugyan az eső, de az a gabonatermésen már nem segített. Füzesgyarmaton olyan mértékű volt a szárazság, hogy a városban található kutak kiapadtak és a kiszáradt Berettyó fenekén kellett újakat ásni. Érdekesség, hogy a munka során három már kiásott kútra bukkantak, amelynek keletkezési idejét nem tudták kideríteni, azonban ez arra utalhat, hogy hasonló vízhiányos helyzet már korábban is fennállt.

Az 1862/63-as tél – akárcsak a korábbi 1794-es aszály idején – meglehetősen csapadékhiányos volt, és az általános szárazságot a nyár elején további extrém időjárási események súlyosbították. Júniusban az ország több pontjáról jelentettek hirtelen lehűlést, amelyet pusztító jégeső, sőt egyes helyeken havazás követett. Budaörsön június 4-én elfagyott a szőlő, sőt a kukoricát és burgonyát is fagykár érte. Utazók szerint a Hortobágyon az elhagyott birkaállások mellett 4-500 darabos nyájak csontvázai hevertek. Jelentések érkeztek a Tisza mellékfolyóinak kritikusan alacsony vízállásáról is: a Körösön több helyen át lehetett gázolni.

https://amultnakkutja.blog.hu/2022/08/14/kritikus_aszalyok_az_alfoldon_a...