A rövid távú éghajlati változások polifóniája
Ezek az időszakok jól ismertek a klimatológusok számára.
... valamivel később egy másik tanulmányt publikáltak egy 65-70 éves éghajlati oszcillációról, amely két egyformán hosszú lehűlési periódusból és egy közte lévő hosszú felmelegedési periódusból áll. Ezek a szerzők ezt az oszcillációt az észak-atlanti termohalin cirkuláció dinamikájának tulajdonították. Elképzeléseik továbbfejlesztésével ezt az oszcillációt ma már sok tudós atlanti multidecadikus oszcillációnak (AMO) nevezi.
Muller nemrégiben közzétett tanulmánya közvetve alátámasztja ezt a nézetet, jelezve, hogy az AMO pozitívan korrelál a felszínközeli léghőmérséklettel az egész világon. Figyelembe véve, hogy a keresztkorrelációk nem jelentenek ok-okozati kapcsolatot a nemlineáris dinamikus rendszerben, feltételezhető, hogy mind az AMO-nak, mind a világméretű hőmérséklet-változásoknak van egy közös külső mozgatórugója a megfelelő időskálán. Feltételezve, hogy egy ilyen hajtóerő szüntelenül befolyásolja a globális éghajlati rendszert, úgy gondolhatjuk, hogy a 30 éves késleltetéseknek és szüneteknek rutinszerűen jelen kell lenniük az éghajlati dinamikában.
Már évekkel ezelőtt felismerték, hogy az ENSO-ciklikusság a légkör-óceán rendszer Nap felől érkező éves periodikus felmelegedésével függ össze. Ehhez a felismeréshez csak annyit kell hozzátenni, hogy az éghajlati rendszert néhány más periodikusan változó külső erő is befolyásolja. Ezen erők közül a Föld pólusmozgásának úgynevezett Chandler-billegését feltételezték, hogy nagyon fontos szerepet játszik az ENSO ciklikus viselkedésében.
A modulációs periódus (~90 év) és mindkét hordozó periódus (~7 és ~14 év) lehetővé teszi, hogy a 2a. ábrán látható frekvenciamodulációkat a Napnak tulajdonítsuk. A 90 éves periódus ugyanis a Naprendszer baricentruma körüli ~180 éves napforgási periódus ismert ciklusának 1:2 szuperharmonikusa, a ~7 éves vivőperiódus pedig az éves frekvencia és a korábban említett Chandler-féle wobble frekvenciájának különbségéből adódó periódus.
Számos újabb publikáció rámutatott az éghajlati dinamika 60 éves ciklusára és annak a Naptól való függésére. Úgy tűnik, hogy jelenleg senki sem kételkedik ennek valóságában. A mai éghajlati modellek általában reprodukálják ezt az oszcillációt.
Következtetések
Megerősítést nyert, hogy a Föld pólusmozgásának Chandler-billegése, a Luni-naptári nutáció és a naptevékenységi ciklusok év- és évtizedes időtávlatban befolyásolják a globális éghajlati rendszert.
Első ízben derült ki, hogy az éghajlati rendszer e külső erőkre adott válaszai belsőleg rendezettek, és így a valós meteorológiai megfigyelésekben olyan egész struktúraként jelennek meg, mint egy zenei polifónia.
Megállapították, hogy a naptevékenységi ciklus hatásának mechanizmusa frekvenciamodulációból áll. Ez megmagyarázza, hogy miért nehéz ezt a hatást felismerni a valós meteorológiai megfigyelésekben.
Végül a szerzők úgy vélik, hogy a jelenlegi átfogó éghajlati modellek nem képesek reprodukálni a valós globális hőmérséklet évtizedes-centenáriumi változásainak struktúráit.