Szünet (hiátus) a globális átlaghőmérsékletben
Szünet (hiátus) a globális átlaghőmérsékletben
A troposzféra hőmérséklete nehezen hozzáférhető a sarkvidékeken. A helyszíni mérések ritkák, és a mikrohullámú szondás (MSU) méréseknek ismert korlátai vannak a sarki szélességeken. A GPS-rádió-összefoglalások egy új, független, nagyon jó globális lefedettségű adatsort biztosítanak, amely mentes a kalibrációs problémáktól és független a modell háttéradataitól. A kérdés az, hogyan használhatjuk ezt a viszonylag rövid adatsort az éghajlatkutatásban?
Az 1997-1998-as nagy El Nino óta a HadCRUT4 és a GISS adatsorokban összeállított szárazföldi és tengerfelszíni hőmérséklet állandó maradt, vagy legalábbis csak mérsékelten emelkedett. A mért felszíni hőmérsékletek stagnálását a 21. században széles körben "hiatus időszaknak" vagy egyszerűen "hiatusnak" nevezik. A közelmúltban készült tanulmányokban a hiatust több okra is visszavezetik, többek között a sztratoszféra vízgőztartalmának csökkenésére, a modellekben nem ábrázolt óceáni energiafelvételre és a Csendes-óceánban a felszíni szelekre, amelyek a felborulásos keveredést mozgatják, és amelyeket helytelenül adtak hozzá a modellekhez.
A közelmúltban a hiatus jelenséget az adatlefedettségi hiányosságok fényében elemezték. A hézagoknak akkor van hatásuk, ha a gyorsan melegedő (vagy hűlő) régiók kimaradnak a megfigyelt adatokból.
Következtetések
A GPS-RO geopotenciális magasságból számított hőmérséklet megegyezik az MSU troposzférikus hőmérsékleti idősorával és a hiatus időszak trendjeivel, ezért elemzésünk megerősíti az MSU/AMSU TLT használata mellett szóló érveket a sarkvidékeken. Ugyanakkor, amikor mind a 4 adatsor trendjeit különböző szélességi sávokra bontjuk, nem tapasztaljuk a poláris adatok elhagyásának hatását.
Úgy találjuk, hogy a 21. századi globális felmelegedés elmaradásának fő oka a trópusokon keresendő. Ez nem mond ellent Cowtannak és Waynek, akik egy hosszabb, 1997-2012 közötti hiatus időintervallumot elemeztek.