Az éghajlat önszabályozása

Miskolczi elméletének alapvető felismerése éppen az, hogy az éghajlat stabilitását, a bolygó energetikai egyensúlyát „hidrológiai ciklusok”, vagyis a víz körforgása és halmazállapot-változásai határozzák meg.

A Föld felszínének több mint 70%-át víz borítja, és erről az óriási vízfelületről hatalmas mennyiségű víz párolog el, amely előbb-utóbb csapadékként lehullik.

A víz különleges anyag, földi viszonyok mellett egyszerre van jelen mind a három halmazállapotban, folyékony víz, vízgőz és szilárd jég formájában. Különleges tulajdonsága, hogy megfagyáskor nem összehúzódik, hanem kitágul, ezért a jég nem süllyed le a tengerek, tavak, és folyók aljára, hanem a víz tetején úszik. Ugyanakkor különösen magas a víz párolgási és fagyási hője, ezért a halmazállapot-változásai óriási energia lekötéssel vagy felszabadulással járnak.

A termikus egyensúly – többek között – azt jelenti, hogy a napsugárzásból a bolygó által elnyelt energiát – hosszabb táv átlagában – a bolygó kisugározza a világűr felé. A „hosszabb táv” pedig a gyakorlatban általában néhány Nap ciklust jelenthet, ahol egy-egy Nap ciklus két napfolt maximum közötti, kb. 11 év körüli időtartamot jelent.

Műholdas felvételek igazolják, hogy a bolygó felhővel borítottsága átlagosan 66% körül van, miközben a felhőtlen régiókban a felszín kb. 70%-át szabad vízfelület alkotja.

a víz- vízgőz- jég átalakulások hatására kialakul a bolygón az elméletileg lehetséges maximális üvegházhatás, amelyet a szén-dioxid, vagy más nem kondenzálódó üvegházhatású gázok jelenléte már nem képes befolyásolni.

Egyetlen más üvegházhatású gáz sem képes hasonlóra, mivel a forráspontjuk nagyon alacsony, ezért az ezek által működtetett hatásmechanizmusok átfutási ideje évtizedes nagyságrendű, amelyek zavaró hatását a víz képes gyorsan és könnyen kompenzálni.

Tehát vegyük először szemügyre az „igazi” üvegházat. Ez egy üveglapokkal fedett zárt tér, amelybe a napsugárzás akadálytalanul bejut, melegíti a talajt. Tegyük fel azt is, hogy a gazda nincs megelégedve az üvegházának a teljesítményével, ezért nosza, rápakol a tetejére még egy üveglapot. Ez utóbbi azután az első üveglap által áteresztett hősugárzás felét fogja elnyelni, és most már az eredeti sugárzásnak már csak a negyede jut ki a szabadba. További üveglapok ráhelyezésével pedig már csak az eredeti sugárzás nyolcada, tizenhatoda, harminckettede, stb. szabadul ki az üvegházból, így azután egyszer csak további üveglapok ráhelyezése már értelmetlenné válik, mivel a hatásfok további javulása észrevehetetlenül csekély lesz. Matematikai megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy az üveglapköteg vastagságának növelésével az átjutó sugárzás exponenciálisan csökken.

a levegőben lévő szén-dioxid csupán néhány spektrális tartományban képes energiát elnyelni, ahol azonban az elnyelődés már telítésben van, igazi mezőgazdasági „üvegház” hasonlattal élve, már rápakoltuk az összes üveglapot az üvegházra, ezért további szén-dioxid bevitele az atmoszférába gyakorlatilag nem okozhat további elnyelődést.

Miskolczi azt is hangsúlyozza, hogy a rendszer termikus egyensúlya kizárólag a teljes bolygóra, azaz globálisan érvényes, ezért valamely meghatározott földrajzi térségre vonatkozó lokális vagy regionális üvegházhatásról értelmetlen beszélni. Nem lehet ezért egyes szokatlannak tűnő helyi időjárási anomáliákból olyan következtetést levonni, hogy az egész bolygó melegszik.

Hat évtizedre kiterjedő mérési adatok alapján az is kiderült, hogy a felszínhőmérséklet kismértékű, valamint a szén-dioxid tartalom nagyobb mértékű növekedése mellett a vízgőztartalom csökkent, és ez egyértelműen cáfolja a klímamodellezők által elképzelt pozitív vízgőz visszacsatolás elméletét.

Ezután képzeljünk el egy perturbációt, amelynek során egyetlen pillanat alatt a levegő szén-dioxid tartalma megduplázódik, emiatt felbomlik az egyensúlyi állapot, és tranziens folyamatok indulnak be. Első pillanatban a felszín és a levegő hőmérséklete még nem változik meg, azonban az atmoszféra több energiát fog elnyelni a felszíni hősugárzásból, mint korábban, ezért az egész bolygó kevesebb energiát sugároz ki, mint amennyit a napsugárzásból elnyel, és a bolygó, ezen belül is főleg az atmoszféra, melegedni fog. Ezért meg fog változni az atmoszférát alkotó részecskék átlagos mozgási energiája és felborul a viriál tétel által megkövetelt 1:2 arány a szökési sebességhez szükséges mozgási energiához képest. Az egyensúlyi állapot megbomlása miatt bonyolult kompenzációs folyamatok indulnak be, amelyek során a levegőben lévő vízgőz fokozott mértékben kondenzálódik, és hullik le csapadék formájában.

A levegőben lévő vízgőz mennyiségének a csökkenése így kompenzálja a megnövekedett mennyiségű szén-dioxid hatását, és visszaáll az eredeti egyensúlyi állapot, amelyben a felhőfedettség ismét 66,18%, az albedó ismét 30,13%, és az atmoszféra optikai vastagsága ismét 1,86756.

https://klimarealista.hu/miskolczi-ferenc-az-eghajlat-onszabalyozasa-fri...