A hideg időjárás okozta a salemi boszorkánypereket?
Történelmi feljegyzések szerint világszerte gyakrabban fordulnak elő boszorkányüldözések hideg időszakokban, valószínűleg azért, mert az emberek bűnbakot keresnek, akit hibáztathatnak a terméskiesésért és az általános gazdasági nehézségekért. A tudósok szerint a mintába illeszkedve a hideg időjárás ösztönözhette a hírhedt salemi boszorkánypereket 1692-ben.
Az elmélet, amelyet először Emily Oster közgazdász fejtett ki a Harvard Egyetemen nyolc évvel ezelőtt írt diplomamunkájában, azt állítja, hogy a boszorkányperek legaktívabb korszaka Európában egybeesett egy 400 éves, az átlagosnál alacsonyabb hőmérsékletű időszakkal, amelyet a klimatológusok "kis jégkorszaknak" neveznek. Oster, aki jelenleg a Chicagói Egyetem közgazdászprofesszora, kimutatta, hogy mivel az éghajlat évről évre változott ebben a hideg időszakban, az alacsonyabb hőmérséklet összefüggött a boszorkányvádak nagyobb számával.
Oster szerint az összefüggés nem meglepő a korabeli szöveges bizonyítékok fényében: a pápák és a tudósok egyaránt úgy vélték, hogy a boszorkányok képesek irányítani az időjárást, és ezáltal megbénítani az élelmiszertermelést.
A salemi boszorkányperek egy 1680 és 1730 között tartó extrém hideg időszakba estek - a kis jégkorszak egyik leghidegebb szakaszába. Baker olyan nyomokat talált naplókban és prédikációkban, amelyek arra utalnak, hogy a zord New England-i tél valóban megalapozhatta a boszorkányság vádját.
A Salem News szerint az egyik nyom egy olyan dokumentum, amely megemlíti a salemi dráma egyik kulcsszereplőjét, Samuel Parris tiszteletest, akinek lánya, Betty 1691-1692 telén elsőként betegedett meg feltételezett boszorkányság miatt. Ebben a dokumentumban "Parris tiszteletes vitatkozik a gyülekezetével a fakészlet miatt" - mondta Baker. A téli tüzelőanyaghiány meglehetősen nyomorúságos gyarmati otthont eredményezett volna, és "minél magasabb a nyomorúság hányadosa, annál valószínűbb, hogy boszorkányokkal találkozol".
Az időjárási viszonyok továbbra is boszorkánysággal kapcsolatos vádakat váltanak ki Afrika számos részén, ahol a boszorkánygyilkosságok továbbra is fennállnak. A Berkeley közgazdászának, Edward Miguelnek 2003-as elemzése szerint a szélsőséges esőzések - akár túl sok, akár túl kevés - egybeesnek a boszorkánygyilkosságok számának jelentős növekedésével Tanzániában. Az áldozat általában a háztartás legidősebb asszonya, akit a saját családja öl meg.