Kételyek az üvegházhatás mértékében
A valóságban az üvegházhatásnak tekinthetõ visszasugárzást a troposzférában 95%-ban a vízpára okozza. A sztratoszférában ez az arány módosul: 80%-ban a CO2, 20%-ban az ózon és a maradék vízpára okoz üvegházhatást, az összes többi gáz nyugodtan elhanyagolható. Meg kell jegyezni, hogy az egész sztratoszféra hatása a kisugárzásra nem nagy.
Ennek alapján tehát a levegõ CO2-tartalma a teljes hõsugárzás 20%-át szórja szét, mégpedig felét a Föld felé, felét a világûr felé. Ennek a hatása a hõmérsékletre a negyedik gyökkel arányos, tehát a 280 K hõmérsékletet 6,75 °K-val emelné. Ebbõl kb. 25-30%-ot nyugodtan le lehetne vonni a vízgõzzel való átfedés miatt. A szén-dioxid esetén nem szabad eltekinteni attól, hogy létezik egy kritikus alsó koncentráció, ez kb. 110 ppm, ez 0,85 bar·m telítettségnek felel meg.
Ez alatt a koncentráció alatt nem lehetséges a ma ismert növényi élet, leáll a fotoszintézis. Ez a CO2-koncentráció már 5,4 °C üvegházhatást jelent a 6,75 °C-ból. Ezután a CO2-koncentráció minden megduplázása csak kb. 0,7 °C hõmérséklet emelkedéssel jár.
De ez a hõmérséklet-változás sem következne be hirtelen, hiszen a földfelszín kétharmadát átlag 4000 m mély tenger borítja. Azaz átlagosan 2700 m mélységû vizet kell felmelegíteni 3,5 W/m2 energiatöbblettel.
Rövid számítás után az az eredmény adódik, hogy a hõmérséklet-emelkedés az energiatöbbletet kb. 30 év felezési idõvel követi. Tehát a levegõ CO2-tartalmát megduplázva 30 év múlva 0,35 °C, 60 év múlva 0,525 °C, 90 év múlva 0,6125 °C hõmérséklet-emelkedés következne be, minden egyéb tényezõt elhanyagolva. Bár nehéz a túlnyomórészt tengerrel borított Földön száraz levegõt feltételezni, de az üvegházelméletben alkalmazott „clear sky model” ezt teszi.
Érdemes még utánaszámolni annak, hogy mennyi kibocsátással is lehetne egyáltalán megduplázni a levegõ szén-dioxid-tartalmát. (Megint csak elhanyagolva az óceánokat!) A levegõ CO2-tartalma 620 milliárd tonna szénnek felel meg. ... azaz összesen az egész világon évi 10 milliárd tonna szén kerül a levegõbe, ami víz nélküli földön 62 év alatt megduplázná a levegõ CO2-tartalmát.
Azt, hogy a levegõ CO2-tartalmának növekedésében milyen mértékben felelõsek a fosszilis tüzelõanyagok, jól meg lehetne közelíteni az 5736 év felezési idejû C14 izotóp arányával. ... Következésképpen a fosszilis szén égetésébõl származó szén-dioxidtöbblet a légkörben elhanyagolható.
A szén-dioxid mennyisége a levegõben 0,03 tf% (0,045 tömeg%). A földfelszín minden négyzetmétere fölött 10 t levegõ van, ebbõl tehát 4,5 kg CO2. Ez 510 millió km2-en 2,3·10^12 tonna CO2-t jelent, ami 620 milliárd tonna szénnek felel meg. A talaj szintjén ez 2,3 m vastag CO2-réteget jelentene. A tengerek CO2-tartalma a légkörének több mint 60-szorosa. Ez a Henry-törvény szerint egyensúlyra törekszik a levegõ CO2-tartalmával. Az óceánokat tehát nem szabad egyszerûen süllyesztõnek tekinteni a CO2-forgalomban.
Az üvegházhatás nélküli Föld állandósult átlaghõmérséklete 7 °C.
Tehát a Föld stacioner hõmérséklete semmiképpen sem -18 °C (az angolszász irodalomban éppen 0 °F) lenne, ahogy az üvegházhatás irodalmában elterjedt, és ahogy számos tudományos közlemény is kritika nélkül átvette, hanem +7 °C (azaz 45 °F).
A Föld tengelyének 23,5°-os ferdeségével is számolva, a Nap sugárzásának hatására a sarkok átlaghõmérsékletére -36 °C , az egyenlítõ hõmérsékletére 20 °C adódik, 45° szélességi körre pedig 8,9 °C az eredmény.
A víz azon kívül, hogy gõz állapotban a legfontosabb „üvegházgáz”, de számtalan formájának fázisátalakulásai akkora pozitív és negatív hõhatással járnak, ami többszöröse annak, amit üvegházhatás címen keresünk.
Az utóbbi száz év statisztikai adatai alapján még az is kétségbe vonható, hogy létezik-e egyáltalán a globális felmelegedés.
A legutóbbi száz év adataiból nem következik sem felmelegedés, sem lehûlés. Tulajdonképpen visszatért a késõ ókori és kora középkori idõjárás.
A Mars nem azért hidegebb a Földnél, mert vékony a légköre, hanem mert távolabb van a Naptól. A szélsõséges napi hõingadozás magyarázata, hogy nincs olyan anyag a felszínen, amely a fázisátalakulás során rögzítené valahol a hõmérsékletet. Fázisátalakulás csak a sarkvidékein van.
A Vénusz felszínének nagy hõmérsékletétét az üvegházhatás csak nagyon szerény mértékben, pesszimista számítások szerint is 25 °C-al növeli.
Az éghajlat ezután is vagy hûl, vagy melegszik, a legvalószínûtlenebb az, hogy változatlan marad.
https://docplayer.hu/7687163-Ketelyek-az-uveghazhatas-mertekeben.html
https://klimarealista.hu/onodi-tibor-ketelyek-az-uveghazhatas-mertekeben/