Európa klímaviszonyai a középkorban

Európa klímaviszonyai a középkorban, különös tekintettel a 14. századi változásokra.

A 13. század közepéig általában meleg nyarú és enyhébb telû éveket feltételeznek a klímakutatások

a kelet-európai vizsgálatok inkább száraz periódust feltételeznek a klímaoptimum idején, különösen pedig annak elsõ felében. E szerint 900 és 1250 között a Kaszpi-tenger vízszintje kifejezetten alacsony volt a 20. századihoz képest.

Az Aral-tó vízszintje szintén kifejezetten alacsony volt 900 és 1150 között, majd egy rövid nedvesebb periódus után az egyik legalacsonyabb vízállását produkálta 1220 körül.

A klímaoptimum kezdetének egyes jelei a délebbre esõ területekhez képest lényegesen elõbb, már az 5–6. századtól jelentkeztek a sarkvidékek térségében. A jégtakaró visszahúzódása megkezdõdött, a hajózási feltételek javulnak az Atlanti-óceán északi részén.

Az idõjárás Európa jelentõs részén a földmûvelés szempontjából kétség kívül sokat javul a 9–10. században. Az egyes gabonafélék termesztése egyre magasabb szélességig hatol, a szõlõskertek a római kor után ismét prosperálnak a Britszigeten, és a kora középkori Európában állandóan ismétlõdõ éhínségek kezdenek ritkulni.

Ezt, a nagyjából töretlen demográfiai növekedést produkáló mintegy három évszázadot nevezi Georges Duby mezõgazdasági forradalomnak. Ez a folyamat azonban a 13. század végén, 14. század elején megáll, és kezdetét veszi egy éhínségekkel, járványokkal terhelt idõszak, a 14. század, mely mintegy átmenetet képez a ’középkori kis klímaoptimum’ (Medieval Warm Period; MWP) és a ’kis jégkorszaknak’ (Little Ice Age; LIA) nevezett klímaperiódus között.

A klímaromlás jelei a 13. század elejétõl egyértelmûen követhetõk Észak-Európa, Izland és Grönland térségében, másrészrõl azonban Nyugat-Európában e klímaromlás feltûnõ jelei majdnem egy évszázaddal késõbb, a 13–14. század fordulóján jelentkeznek. Szélsõségek azonban már a 13. század folyamán is jellemzik Európát. Nyugat- és Közép-Európában például a zord idõjárású telek közül is kiemelkedik az 1204–1205-ös, valamint az 1233–1234-es tél; utóbbiról több mint 40 ismert egykorú forrás tudósít.

az évi átlaghõmérséklet azonban a 13. században északon már csökkenõ tendenciát mutat, és az ekkor elkezdõdött, majd a következõ két évszázadban folytatódott tendencia eredményeként például a Grönlandon és a Labrador-félszigeten található normann telepek sorra elnéptelenednek. Igencsak megnehezíti, illetve néha lehetetlenné is teszi az összeköttetést az északi szigetekkel, hogy az úszó jég határa erõsen délre tolódik és egyre többször fagynak be a tengerek az északatlanti területeken, a nagyobb szigetek között.

Az összességében még mindig enyhébb 13. századi telek után, az 1300–1330-as periódusban Nyugat-Európában 1°C-os átlaghõmérséklet-csökkenést rekonstruáltak a megelõzõ idõszak teleihez képest.

A 14. század klímája már kétségkívül egy másik klímaperiódus kezdeti szakasza lesz, mely szélsõséges klímájú éveket, évtizedeket hoz, és nem csak az átlagosnál hidegebb évszakok válnak gyakoribbá, de bizonyos területeken az idõjárási extrémek gyakorisága is növekszik majd.

lassan mozgó, északról betörõ légtömegek uralták az idõjárást ezekben az években. A sûrû, hideg telek alapján pedig azt a következtetést vonták le, hogy a kis jégkorszak valóban megkezdõdött ebben az idõszakban.

a 14. század elején zordabbá, szélsõségesebbé válik a kontinens éghajlata, bár a hirtelen változások okát nem ismerjük pontosan. Bizonyos kutatások a naptevékenység intenzitásában bekövetkezett változásnak tulajdonítják a hirtelen lehûlést.

Az azonban bizonyos, hogy a megváltozott termelési feltételek a túlnépesedett, fõleg nyugat-európai területeken katasztrofális következményekkel jártak.

A 11. század óta a 13. század végéig nagyjából töretlen demográfiai növekedés elõbb a népesség lassabb, majd gyors csökkenésbe vált át; jelentõs halálozással járó éhínségek, járványok jelentkeznek.

Ezzel pedig kezdetét vette a többek között hõmérsékleti szélsõségeirõl és változékonyságáról híressé vált ’kis jégkorszak’ elnevezésû klímaperiódus, melyet a 19. század második felében a jelenkori felmelegedés változtat meg.

https://epa.oszk.hu/01900/01977/00243/pdf/EPA01977_soproni_szemle_2009_2...