Felhőtlen égbolt infravörös sugárzásának vizsgálata

A vízgőz kulcsfontosságú komponens a klímánk szempontjából. Bár légköri előfordulása elenyésző (nyomanyag), a vízgőz a legfontosabb üvegházgázunk, amely 70%-ban felelős a teljes légköri sugárzás elnyeléséért, illetve 60%-ban a természetes üvegházhatásért tiszta égbolt esetén. Az evaporáció, konvekció, advekció, kondenzáció és precipitáció következtében tér- és időbeli eloszlása nagyon változó, melynek egyik következménye a horizontális és vertikális hőtranszport. Felelős a látens hő szállításáért, s természetszerűleg fontos eleme a hidrológiai ciklusnak is. 

Az óceánok felett a vízgőztartalom 1,2%-os növekedését figyelték meg minden évtizedben, az 1980-as évek végétől. Úgy vélik, hogy a vízgőz ilyen módon való pozitív visszacsatolása (növekszik az üvegházhatás) a globális felmelegedés hatására igen jelentős. Amíg a vízgőz sugárzási kényszere és pozitív visszacsatolása főleg a vertikális eloszlásától, különösen a felső troposzférában levő mennyiségétől függ, az is fontos hogy tudjuk, mennyi vízgőz van az egész oszlopban, s ez hogy járul hozzá a felhő- és csapadékképződéshez.

A vízgőz az erősen változó gázok közé tartozik, troposzférikus koncentrációja kb. 40 - 40000 ppm, mennyisége jó közelítéssel exponenciálisan csökken a magassággal. Légköri tartózkodási ideje mindössze 10 – 12 nap. Egy térben és időben erősen változékony légköri összetevőről beszélhetünk, ami jelentős behatással bír a Föld energia- és sugárzási háztartására. Koncentrációját befolyásoló tényezők közé tartozik többek között a felszín feletti magasság, az évszak és természetesen az aktuális időjárási helyzet. Forrása az evaporáció a folyók, tavak, tengerek, talaj és az evapostranszpiráció a növények felszínéről.

https://nimbus.elte.hu/tanszek/docs/BSc/2016_2/Czelnai_Levente_2016.pdf