A hirtelen sztratoszférikus felmelegedés – angolul Sudden Stratospheric Warming, SSW – a téli sarki légkör egyik legnagyobb átrendeződése.
A neve kissé félrevezető, mert nem azt jelenti, hogy a földfelszínen hirtelen meleg lesz. Éppen ellenkezőleg: néhány héttel később növelheti a komoly hidegbetörések esélyét Európában, Ázsiában vagy Észak-Amerikában.
A légkör alsó, időjárást hordozó rétege a troposzféra:
nálunk körülbelül 0–10/12 km magasságig tart;
itt vannak a felhők, frontok, zivatarok és ciklonok.
Fölötte található a sztratoszféra, nagyjából 10–50 km között.
Az SSW fő folyamatai jellemzően 20–40 km magasságban, különösen a körülbelül 30 km-es, 10 hPa-os nyomási szinten figyelhetők meg. A hőmérséklet ott néhány nap alatt akár körülbelül 30–50 °C-ot is emelkedhet. Például nem +50 °C lesz, hanem mondjuk –70 °C-ról –20 °C-ra nőhet. (Met Office)
A sarkvidéken télen hónapokig nincs napsütés. A sztratoszférikus levegő ezért rendkívül hidegre hűl.
A sarki és a délebbi, melegebb levegő közötti nagy hőmérséklet-különbség erős, nyugatról keletre fújó szelet hoz létre a sztratoszférában. Ez a sztratoszférikus poláris örvény.
Nem egy tornádószerű tölcsérről van szó, hanem:
az Északi-sark körül, több tíz kilométer magasságban körbefutó, hatalmas nyugati szélrendszerről.
Erős állapotban az örvény viszonylag rendezett és kör alakú. A rendkívül hideg sztratoszférikus levegőt jobban elszigeteli a sarkvidék körül, és általában támogatja az Atlanti-óceán felől Európa irányába haladó, nyugatias légáramlást.
Fontos, hogy ez nem azonos a troposzférikus poláris örvénnyel vagy a futóáramlással. A sztratoszférikus örvény jóval magasabban található, de kölcsönhatásban áll az alsó légkörrel. (Met Office)
Nem egyszerűen meleg levegő emelkedik fel a talajról a sztratoszférába.
A folyamatot főként az alsó légkörben keletkező, bolygóméretű Rossby-hullámok indítják el. Ezeket befolyásolják:
a kontinensek és óceánok eltérő hőmérsékletei;
nagy hegységek, például a Himalája és a Sziklás-hegység;
tartós ciklonok és anticiklonok;
az észak-csendes-óceáni és észak-atlanti légköri helyzet.
Bizonyos körülmények között ezek a hullámok felfelé terjednek a sztratoszférába. Ott megbomlanak, és lefékezik a poláris örvény nyugati szeleit.
A folyamat leegyszerűsítve:
Erős bolygóméretű hullámok indulnak felfelé.
Energiát és impulzust adnak át a sztratoszférának.
A poláris örvény nyugati szelei lassulnak.
A sarkvidék fölött levegő kezd lefelé süllyedni.
A süllyedő levegő összenyomódik.
Az összenyomódás miatt gyorsan felmelegszik.
Ez adiabatikus felmelegedés: hasonló elv működik a főnszél esetében is, amikor a hegyen lefelé ereszkedő levegő összenyomódik és melegszik.
Az SSW tehát elsősorban dinamikai esemény, nem pedig napenergia által előidézett téli felmelegedés. (cpc.ncep.noaa.gov)
A sarkvidéki sztratoszféra kisebb-nagyobb felmelegedése gyakori. A hivatalos major SSW azonban szigorúbb feltételhez kötött.
A leggyakrabban használt meghatározás szerint a körülbelül 30 km-es magasságban:
a 60. északi szélességi kör mentén átlagolt szélnek
a szokásos nyugati irányból
keleti irányba kell fordulnia.
Vagyis nem elég, hogy Szibéria fölött egy ponton 40 fokot emelkedik a hőmérséklet. Az egész sarki szélrendszernek olyan mértékben kell meggyengülnie, hogy az átlagos áramlási irány megforduljon. (American Meteorological Society Journals)
Három kategóriát érdemes elkülöníteni:
A sztratoszféra jelentősen felmelegszik és az örvény gyengül, de a 60° északi szélességnél mért átlagos szél nem fordul keletire.
Ennek is lehet időjárási hatása, de általában kevésbé drasztikus.
A nyugati szél keletire fordul, a poláris örvény súlyosan meggyengül vagy ideiglenesen összeomlik.
Tavasszal a sarki sztratoszféra a visszatérő napsütés miatt természetes módon melegszik fel. A téli nyugati szelek keletire váltanak, és őszig már nem áll vissza a téli örvény.
Ez nem rendkívüli SSW, hanem az évszakos körforgás része. (NOAA Intézményi Gyűjtemény)
Két látványos alaptípus létezik.
Az örvény nem közvetlenül az Északi-sark fölött marad, hanem oldalra tolódik, például Szibéria, Észak-Amerika vagy Eurázsia felé.
Ilyenkor az örvény egyben maradhat, de erősen megnyúlik és aszimmetrikussá válik.
Az örvény két kisebb örvényre szakadhat. Az egyik például Észak-Amerika, a másik Eurázsia fölé kerülhet.
A kettéhasadás látványosabbnak tűnik, de önmagában nem garantál nagyobb hideget Magyarországon. A felszíni következmény attól függ, hogy:
hová kerülnek az örvénydarabok;
hol épül ki magasnyomású blokk;
merre fordul az atlanti futóáramlás;
hol alakulnak ki ciklonok.
A major SSW során az örvény teljesen eltolódhat a pólusról vagy két részre válhat, és a regenerálódása több hétig tarthat. (Met Office)
A felmelegedés nem úgy terjed lefelé, mint amikor meleg víz folyik le egy csövön.
Először a felső sztratoszférában változik meg:
a szélirány;
a légnyomás eloszlása;
a hőmérséklet;
a hullámok terjedési lehetősége.
Ezután a megváltozott szél- és nyomási mintázat fokozatosan megjelenhet az alsó sztratoszférában, majd a troposzférában. Ezt nevezik lefelé terjedő sztratoszféra–troposzféra csatolásnak.
Általában:
maga a sztratoszférikus felmelegedés néhány nap alatt kialakul;
a felszíni reakció gyakran 1–3 héttel később kezdődik;
a megváltozott időjárási hajlam több hétig, esetenként egy-két hónapig fennmaradhat.
Csakhogy nem minden SSW terjed le hatékonyan. Egy 2026-os elemzésben az 52 megfigyelt SSW-ből 33 mutatott egyértelmű lefelé terjedő viselkedést. Ez jól szemlélteti, hogy az esemény önmagában még nem garantál felszíni fordulatot. (ACP)
A sikeresen lefelé terjedő SSW után gyakrabban alakul ki:
magas nyomás Grönland vagy Skandinávia környékén;
gyengébb és hullámosabb atlanti futóáramlás;
negatív északi-sarki oszcilláció, azaz negatív AO;
negatív észak-atlanti oszcilláció, azaz negatív NAO;
keleties vagy északkeleties áramlás Európa egy részén;
hideg sarkvidéki vagy kontinentális levegő déli kitörése.
Erős poláris örvénynél a nyugatias áramlás általában egyenesebb és erősebb:
Atlanti-óceán → Nyugat-Európa → Közép-Európa
Ez gyakran enyhébb, szelesebb, változékonyabb időt jelent.
SSW után a futóáramlás hullámosabbá válhat:
egyik hulláma északra visz meleg levegőt;
a másik délre enged hideg levegőt.
Az eredmény nem az, hogy „a sarki hideg kiszabadul minden irányba”, hanem hogy a hideg és meleg légtömegek eloszlása erősen átrendeződik.
A megfigyelések szerint SSW-k után gyakori a magasabb nyomás Skandinávia környékén, hidegebb idő Észak-Európa egy részén, miközben Dél-Európában nőhet a ciklonális, csapadékos idő valószínűsége. (AGU Publications)
Magyarország éppen egy érzékeny átmeneti térségben fekszik.
Egy Magyarország számára „kedvező”, valóban havas SSW-utóhatás így állhat össze:
Skandinávia vagy Északkelet-Európa fölött magasnyomás épül ki.
Kelet vagy északkelet felől hideg, száraz levegő érkezik a Kárpát-medencébe.
Közben a Földközi-tenger térségében ciklon alakul ki.
A mediterrán ciklon nedves levegője ráfut a hideg levegőre.
Jelentős havazás alakulhat ki.
De több más végkifejlet is lehetséges:
a hideg Észak-Amerikába szakad le, Európa enyhe marad;
a hideg Nyugat-Európát éri, Magyarország a meleg oldalon marad;
hideg érkezik, de nincs nedvesség, ezért csak száraz fagy lesz;
mediterrán ciklon jön, de túl enyhe a levegő, ezért eső esik;
a sztratoszférikus zavar egyáltalán nem terjed le a felszínig.
Ezért az SSW-t nem lehet úgy értelmezni, hogy:
„felmelegedett a sztratoszféra, három hét múlva Magyarországon –20 °C és fél méter hó lesz.”
Helyesebben:
„jelentősen megnőtt egy tartósabb, blokkolt és hidegbetörésekre alkalmas északi féltekei légköri helyzet esélye.”
A gyenge sztratoszférikus poláris örvény a kutatások szerint Európában is növeli a súlyos hidegbetörések kockázatát, és a megemelkedett kockázat több mint három hétig fennmaradhat. (Nature)
Mert az SSW csak az egyik szereplő. A felszíni időjárást továbbra is befolyásolja:
az Atlanti-óceán hőmérsékleti mintázata;
az El Niño vagy La Niña;
a Madden–Julian-oszcilláció;
a hó- és tengeri jégborítottság;
a futóáramlás pillanatnyi helyzete;
az európai és szibériai hómezők;
a troposzférikus ciklonok és anticiklonok.
Az SSW néha erőteljesen átrendezi a telet, máskor alig történik valami a felszínen. A 2021. januári major SSW például erős volt a sztratoszférában, de a felszíni hatása sok térségben gyengébbnek bizonyult a vártnál. (NOAA Intézményi Gyűjtemény)
Magát az SSW-t a korszerű modellek gyakran körülbelül egy-két héttel előre már felismerik, főleg ha több modell és sok ensemble-tag ugyanazt mutatja. A NOAA ezért külön figyeli többek között:
a 10 hPa-os sarki hőmérsékletet;
a 60° északi szélesség nyugat–keleti szelét;
a felfelé haladó hullámenergiát;
a poláris örvény alakját;
a különböző magasságok közötti terjedést. (cpc.ncep.noaa.gov)
A nehezebb kérdés nem az, hogy megtörténik-e az SSW, hanem hogy:
lejut-e a hatása a troposzférába;
melyik kontinens kapja a hideget;
hol épül ki a blokkoló anticiklon;
mikor kezdődik a felszíni válasz.
Ezért az előrejelzés fokozatai:
Első szint: valószínű-e az SSW?
Második szint: major vagy minor lesz-e?
Harmadik szint: elmozdul vagy kettéhasad az örvény?
Negyedik szint: lefelé terjed-e?
Ötödik szint: Európa melyik részét érinti?
Az első két kérdésre már hetekkel korábban lehet használható válasz. Az utolsóra sokszor csak néhány nappal a tényleges hidegbetörés előtt.
Normál tél:
erős sarki lehűlés
→ erős sztratoszférikus poláris örvény
→ erős nyugati szelek
→ rendezettebb atlanti áramlás
SSW kialakulása:
erős bolygóméretű hullámok
→ felfelé terjedő energia
→ a sztratoszférikus nyugati szelek lefékezése
→ levegősüllyedés és gyors melegedés
→ az örvény eltolódása vagy kettéhasadása
Lehetséges felszíni hatás:
a zavar lefelé terjed
→ gyengülő, hullámosabb futóáramlás
→ grönlandi vagy skandináv blokkolás
→ sarkvidéki levegő déli kitörése
→ Európa valamely részén hideg, esetleg havas idő
A sztratoszférikus felmelegedés nem azért hozhat hideget, mert „a meleg lenyomja a hideg levegőt”.
Pontosabban:
A felmelegedés annak a jele, hogy a magaslégköri sarki szélrendszer súlyosan meggyengült. Ez átrendezheti az egész északi félteke légáramlását, és lehetővé teheti, hogy a sarkvidéki hideg bizonyos hosszúsági sávokban messze délre jusson.
Ezért fontos jelzés a téli hosszabb távú előrejelzésekben, de nem hideg- és hógarancia, hanem valószínűségmódosító esemény.