Mirim-lagúna

A brazíliai Mirim-lagúna vízszintjének hosszú távú változásai szorosan összefüggenek az El Niño-déli oszcillációval (ENSO). Azonban a vízszint-adatok és a déli oszcillációs index közötti kapcsolat az elmúlt század során megváltozott. Két különböző rendszer azonosítható. Az első rendszer (1912–1958) szárazabb, mint a második (1958–2002). A variancia- és wavelet-elemzések változásai arra utalnak, hogy az 1941-es extrém árvizek és az azt követő 1943–1945-ös aszály nagyon szokatlan éghajlati események voltak. Az ezt követő évek, 1945-től 1963-ig, egy új éghajlati állapot felé való átmenetnek tűnnek, amelyet gyakrabban előforduló El Niño jelenségek jellemeznek. Az egész időszakra vonatkozóan pozitív tendencia (> 1 m) volt kimutatható, amely szignifikáns. A tendencia nyilvánvalóan összefüggésben áll az ENSO meleg események magasabb gyakoriságával a Csendes-óceánon az elmúlt század második felében, és a szakirodalomban szereplő hivatkozások szerint ez a tendencia Dél-Amerika szubtrópusi régiójának nagy részét érinti. A Mirim-lagúna több mint 90 éves adatsora ritka és nagyon fontos mutatója a hosszú távú éghajlati változásoknak, ezért azt meg kell őrizni és figyelemmel kell kísérni a lehetséges környezeti változások értékelése érdekében.