Az 1940-42. évi belvízjárás

Az 1940-42. évi katasztrofális belvízjárás emlékezete 

Most éppen 50 éve annak, hogy 1942 tavaszán Alföldünket óriási mértékben öntötték el a belvizek, betetőzve ezzel az előző 1940-41. év ugyancsak hatalmas pusztításait. 

1942 tavaszán a szántók felét elborította a víz. Egy-két községben méteres víz állott hónapokig. Orosháza pusztaföldvári határában a tengernyi vízen kívül csak az út menti fasorokat és a szalmaboglyákat lehetett látni. 

A három belvizes esztendő közvetlenül követte egymást. Mindhárom évben a téli-tavaszi hóolvadásos időszakban tetőzött a belvíz, de 1940-ben és 1941-ben a heves nyári esőzések is elöntéseket okoztak.

A kormánybiztoshoz 14 halálesetről érkezett jelentés. Négy ember vízbefulladt, nyolcat az összeomlott lakóház temetett maga alá, kettőt pedig a víz pusztításai annyira megrendítettek, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. 

A belvízlevezető főcsatornák - és műtárgyaik - szűk keresztmetszete és elhanyagolt állapota is rengeteg tennivalót igényelt, különösen 1940-ben és 1942-ben, amikor a rendkívüli hideg és a hófúvások következtében a csatornák fenekét vastag jégpáncél borította. Az Algyői-főcsatornából 1940 márciusában robbantással távolították el a 0,8-1,2 m vastag jeget. 

Lászlóffy (1941) rámutat arra, hogy a téli—tavaszi belvíz szempontjából a bő csapadék és a nagy hideg együttes jelentkezése a legveszedelmesebb. Száz esztendő téli félévi csapadékösszegei és január-márciusi középhőmérsékletei alapján megállapítja, hogy e két tényezőnek az 1939/40. télihez hasonló kedvezőtlen egybeesése korábban nem fordult elő.

1940 március közepén a hóolvadás a hirtelen fölmelegedés következtében páratlanul gyorsan köszöntött be, a rendkívül mélyen, helyenként 0,8 méternél is mélyebben átfagyott talaj viszont csak egy bő hét múlva engedett föl, ezért a hóban tárolt - mintegy 100 mm csapadéknak megfelelő - hatalmas víztömeg, melyet 20 mm-nyi eső tovább növelt, néhány nap alatt „tengerré” változtatta az Alföldet. 

Az 1940. évi nyár is bővelkedett csapadékban. Az 1940. félévi összeg szinte mindenütt több volt 400 mm-nél. Sarkadon 587 mm-t, Tiszabecsen 598 mm-t, Nagykálóban 632 mm-t, Komódiban 732 mm-t mértek, ami ezen a tájon évi összegnek is sok!

Az 1940-41. esztendők erős csapadékossága 1942-ben is folytatódott, s ezzel betetőzte az 1930-as évek második felétől kibontakozó nedves periódust. 

Az 1871-1942 közötti szegedi csapadékadatok elemzéséből kiderül, hogy az 1936-42. évi erősen nedves évsorozathoz fogható régebben nem volt. 

Az Alföldön 1941/42. telén még az 1939/40. évinél is több hó hullott. A legnagyobb hóvastagság kiemelkedő értékei: Debrecen 0,70 m, Túrkeve 0,71 m, Szeged 0,72 m, Felsőszentiván és Baja 0,80 m. A talajfagy ekkor is mélyre hatolt, mert - a két évvel korábbihoz hasonlóan - ez a tél is rettentően hideg volt. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -34 °C-t (!), 1942. január 24-én Kunszentmiklóson és Baján mérték. 

A talaj fagy csak március közepén engedett föl, a talajvíz pedig egyre magasabbra emelkedett. „Sok helyen a rendesnek fordítottja állt elő: ahelyett, hogy a víz a talajba szivárgott volna, a talajból tört elő.  elő. Közönséges talajkutak túlfolyó forrásként működtek, nagy terjedelmű medencék megteltek és túlcsordultak a talajból fakadó víztől” 

Kecskemét-Kiskunhalas térségében a legnagyobb szélsőségnek az 1942. évi 0,68 m-es hóvastagságot tekinthetjük, mely átlagosan száz évenként fordul elő. 

A tárgyalt három év téli félévi csapadékösszegei kevésbé ritkák, a közülük legcsapadékosabb 1939/40-es tél 0,353 m-es összege átlagosan 12 évenként fordul elő. 

Az 1940. februárra jellemző 0,8 méteres talajfagy átlagos visszatérési ideje 66 év. 

Végül a téli belvízindex 1942-re kapott 5,10-es értékéről azt mondhatjuk, hogy 100 évnél ritkábban fordul elő. 

Az összehasonlító hidrológiai értékelésből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy az 1942 utáni, napjainkig terjedő időszaknak az 1940-42. évieknél kevésbé súlyos belvizeit nemcsak a vízrendezés fejlesztésének és a hatékonyabb belvízvédekezésnek, hanem a szerencsésebben alakuló időjárásnak is köszönhetjük. A fél évszázaddal előbbi időjárási szituáció - a mostani melegedési és kiszáradási tendenciák ellenére - valamikor megismétlődhet, illetve ahhoz nagyon hasonló helyzet előfordulhat, sőt - az sincs kizárva, hogy a belvízképző tényezők még kedvezőtlenebb kombinációja áll elő. Bár ennek nagyon kicsi a valószínűsége, mégis gondolni kell rá, és fel kell készülni az ebből eredő káros következmények elhárítására, illetve elviselésére. 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_179/?pg=44&layout=s