Aszályos évek Magyarországon a XI-XIX. században

A hajdan és közelebb múlt esztendők különös Időjárásának Jegyzéke. (1822)

Ez a mostani havatlan meleg tél és időjárás okot adott arra az embereknek, hogy sokan kérdezősködjenek, "hogy volt" e ilyen tél? Sőt az öregebbek is sokan, annyira elfelejtették már a múlt idők járását, hogy nem átallanák azt mondani, hogy e jelenvaló télhez hasonlót, soha senki sem ért. 

https://real-j.mtak.hu/7397/1/MTA_HasznosMulatsagok_1822_1.pdf

162., 169., 193. oldalakon.

-----------------------------------------------------

1015: Nagy szárazság után éhhalál és mirigyvész (pestis) keletkezett. 

1022: Oly nagy szárazság volt, hogy a háztetők a legkisebb szikrától tüzet fogtak. Gabona nem termett. 

1142: Az igen meleg, száraz telet kimondhatatlan szárazság követte. Nagy és iszonyú éhség volt. Sok ember éhen halt. 

1147: Hihetetlen mértékben dúlt az éhínség. Heltai Gáspár a magyarok dolgairól szóló krónikájában írja: „Mondhatatlan, igen nagy aszály lön és a hosszú aszály után igen nagy drágaság lön, hogy éhség miatt nagy sok emberek meghalának.” 

1276-77: Nem termett takarmány a nagy aszály miatt. Éhínség mindenütt. 

1363: A legszárazabb tél és nyár. Példa nélküli aszály és ennek nyomán támadt terméketlenség. Nagy ínség és éhhalál. A föld népe majd mind éhhalálra jutott. 

1473: Rendkívül száraz és meleg nyár, egyike a legforróbbaknak. A Duna annyira elapadt, hogy még Magyarországon is átgázolható volt. Az erdélyi folyók mind elapadtak. Heltai: „Igen nagy aszály vala az esztendőbe, és a törökök általjövének a Száván, és beszáguldának Magyarországba...” 

1478-79: Egész esztendőben olyan volt a szárazság, hogy a kisebb vizek teljesen kiapadtak, a Száván majdnem mindenütt, a Dráván sok helyütt át lehetett gázolni. A Dunán nem tudtak hajózni, a Fertő átjárható volt. Nagy takarmányínség, kevés gabona. 

1540: Hallatlanul forró és aszályos év egész Közép-Európában. Források, folyók kiszáradtak. A gabona nem tudott nőni. Az árpa kalásza hosszabb volt, mint a szára. Széna sem termett. Több helyen erdőtűz támadt. Néhol a víz drágább volt, mint a bor. 

1585: A szárazság miatt rémítő éhínség, kivált Debrecenben és Erdélyben. Januártól júniusig semmi eső nem esett. A káka és sás gyökerét megőrölték és azt ették. A Hanságban a föld kiégett. Az elhullott állatokat megnyúzták és megették. 

1638: Március, április, május igen száraz. A vetemények kiégtek, minden elaszott. 

1718: A legszárazabb és hevesebb nyár. Kilenc hónapig egy csepp eső sem esett. Vetések, vetemények, füvek, sőt fák is kiszáradtak. A fa rügyét, héját, gyökereket, füveket ettek. Elhullottak az állatok. 

1790: Példa nélkül való terméketlen esztendő volt az egész Alföldön, főleg Szolnok körül. A kutakból kiapadt a víz, a tavak fenékig kiszáradtak, azokat fölszántották és bevetették. Erdélyben a szárazság miatt olyan nagy volt az éhínség, hogy az éhhalállal küzdő nép sás- és gyékénygyökerekből sütött lepényeken élődött. Debrecen és Szeged város között az őszi vetésből igen kevés, a tavasziból semmi termés nem volt. A gyepen és a magasabb helyeken semmi fű sem termett. 

1794: Szüntelen tartó szárazság előző év novemberétől június 20—25-ig. A Hajdúságban mind a kaszálók, mind a vetések kiégtek a nagy meleg miatt. Ivóvíz nem volt sehol a marhák számára. Ez az év Szolnokon felülhaladta az 1790. esztendő terméketlenségét. Sem őszi, sem tavaszi vetésekből a vetnivaló magot sem lehetett fölvenni. A szénának sem volt termése. Békés vármegyében is nagyon sülevényes volt az időjárás. 

1841: A tavasz és a nyár felette aszályos, sülevényes volt. A széna vidékenként semmi, általában kevés lett. A vetéseket az aszály annyira megviselte, hogy helyenként a vetőmagot sem adták meg. A kukoricát, mely Szabolcsban nem is kötött, lábán etették le. 

1857: Igen száraz tél után a nyár is oly száraz, hogy a legrégibb tőkék kiszáradtak. Főleg silány takarmánytermés. Legelő, kaszáló annyira lesült, hogy már augusztus közepén jászolhoz szorultak az állatok. 

1863: Az 1861-től kezdődő aszályos évek 1863-ban kulmináltak. 1862/63- ban igen száraz, hótlan tél volt, de a tavasz és a nyár is nagy melegséggel és csapadékszegénységgel tűnt ki. A Tisza vízszintje rendkívüli mértékben leapadt. Az aszállyal sújtott terület fölmérésére az év közepén királyi biztost küldtek ki. Jegyzeteiből íme néhány kiragadott példa. 

Alsó Szabolcs megyében őszi, tavaszi egyaránt silány, kaszáló, legelő semmi. A Hajdúságban az őszi vetésnek június végén alig volt arasznyi magasságuk, a kalászokban itt-ott egy-egy szorult szem. Debrecen nagy kiterjedésű határa kiégett kopárság. Bihar megyének déli része végképp lesülve. A Nagykunságban a tenyészetnek semmi nyoma, az állatállomány nagy része elpusztult. Heves, Csanád és Békés megyében az őszi vetésből csak a vetőmag, sok helyen ennyi sem lett, a tavaszi takarmánynak levágva. Külső Szolnok megyében teljes terméketlenség. Temes megye Torontál és Bács megye egy részében szintén nagy a terméketlenség. 

Az 1863. évi aszály a királyi biztos hivatalos jelentése szerint a fölmért térségekben - a rendes terméshez képest - 126 millió forintnyi veszteséget okozott, és ezen felül a munka- és haszonállatokat is megrendítő számban tönkretette. Hatása több évig érezhető volt. 

A legmegbízhatóbb forrásokkal rendelkező XIX. században aszályos évként tarthatjuk számon a következőket is: 1802, 1803, 1805, 1811, 1815, 1819-1822, 1824, 1830, 1832, 1834-1836, 1846, 1847, 1852, 1861, 1862, 1865, 1887és 1894. A XIX. századi aszályos évek száma összesen 26. Szembetűnő, hogy az évszázad utolsó harmadában alig volt aszályos esztendő. 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_179/?pg=266&layout=s