1877–78-as El Niño

Az 1877–78-as El Niño egy többéves globális aszály- és éhínségkatasztrófa egyik fő klimatikus motorja volt, nem az egyetlen oka.

 

A legfontosabbak:

Globális éhínség

A 1875–78 közötti „Great Drought” Ázsiában, Brazíliában és Afrikában egyszerre okozott többéves aszályokat és terméskieséseket; egy 2018-as Journal of Climate tanulmány szerint a kapcsolódó „Global Famine” halálozása meghaladta az 50 milliót. (repository.library.noaa.gov)

 

Monsoon Asia volt a legsúlyosabb zóna

A tanulmány szerint a „Monsoon Asia” régió élte át az elmúlt 800 év egyik legintenzívebb és legkiterjedtebb aszályát. (repository.library.noaa.gov)

 

India

A monszun gyengesége, terméskiesés, élelmiszerár-robbanás, éhínség és járványok sújtották Dél- és Nyugat-Indiát; több milliós halálozásról beszélnek a történeti összegzések. A Columbia Climate School 30–60 milliós globális halálozási sávot említ a teljes 1876–78-as éhínségkomplexumra. (news.climate.columbia.edu)

 

Észak-Kína

Az 1876–79-es észak-kínai éhínséget tartós aszály, terméskiesés, élelmiszerhiány és társadalmi összeomlás jellemezte; egyes tartományokban és megyékben extrém népességveszteségek voltak. (MDPI)

 

Északkelet-Brazília / Grande Seca

Az 1877–79-es brazil nagy aszály a sertão régióban tömeges terméskiesést, éhínséget és migrációt okozott; a Wageningeni Egyetem projektoldala kb. 500 000 halálesetet említ. (subsites.wur.nl)

 

Afrika, Ausztrália, Egyiptom, Marokkó, USA egyes részei

A szárazság nem korlátozódott Indiára, Kínára és Brazíliára: rekonstrukciók szerint Egyiptomban, Marokkóban, Ausztráliában, valamint Észak-Amerika délnyugati és keleti részein is száraz viszonyok jelentkeztek. (science.fas.columbia.edu)

 

USA: sárgaláz-járvány lehetséges kapcsolata

A USGS/BAMS tanulmány szerint az 1878-as déli USA-beli sárgalázjárvány súlyosságához az 1877–78-as El Niño okozta rendkívüli éghajlati anomáliák is hozzájárulhattak. (USGS)

 

A klimatikus „recept” különösen durva volt:

1870–76 között hűvös trópusi csendes-óceáni állapotok, majd rekordközeli/rekord El Niño 1877–78-ban, közben rekorderős Indiai-óceáni dipólus 1877-ben, és rekordmeleg Észak-Atlanti-óceán 1878-ban. A 2018-as tanulmány szerint a legtöbb régió aszályát főleg a trópusi csendes-óceáni viszonyok hajtották, de az Indiai-óceán és az Atlanti-óceán szélsőségei ráerősítettek Ausztrália, Brazília, Észak- és Délkelet-Afrika szárazságára. (repository.library.noaa.gov)

 

Az is érdekes, hogy a „legerősebb El Niño volt-e?” kérdés nem teljesen egyszerű. A NOAA-repozitóriumban szereplő 2020-as Journal of Climate cikk szerint az ERSSTv5 standard rekonstrukció 3,5 °C-os Niño-3 csúcsot ad 1877–78-ra, ami erősebb lenne az 1982–83, 1997–98 és 2015–16 eseményeknél; viszont az adathiány miatt az esemény bizonytalansága sokkal nagyobb. A szerzők korrigált becslése 2,8 °C körüli, ami erős és statisztikailag szignifikáns, de a nagy modern El Niñókkal való pontos rangsor nem teljesen biztos. (repository.library.noaa.gov)

 

A lényeg: igen, az 1877–78-as El Niño a modern megfigyelési időszak egyik legnagyobb ENSO-eseménye volt, és egy „tökéletes viharral” együtt több kontinensen aszályt, terméskiesést, éhínséget, migrációt és járványokat váltott ki vagy erősített fel. A katasztrófa emberi léptékét viszont nem csak az időjárás magyarázza: a gyarmati/kormányzati döntések, rossz segélyezés, piacok, infrastruktúrahiány és társadalmi sérülékenység döntötte el, hogy az aszályból tömeges halálozás lett. Columbia összefoglalója is kiemeli, hogy az El Niño mellett más óceáni szélsőségek és társadalmi tényezők együtt okozták a tragédiát. (news.climate.columbia.edu)

https://index.hu/kulfold/2026/05/15/hoseg-aszaly-idojaras-el-nino-melegrekord/

 

 

A 1876–1878-as világméretű aszály- és éhínségkatasztrófa azért különösen érdekes, mert nem egyszerűen arról volt szó, hogy „jött egy nagy El Niño”. Több rendkívüli óceáni-légköri állapot rakódott egymásra, és egyszerre több kontinensen omlott össze a csapadékellátás. Egy 2018-as Journal of Climate tanulmány ezért az egész eseménysort Great Drought / Nagy Aszály néven tárgyalja. (NOAA Institutional Repository)

Egy pontosítással kezdeném az előző válaszomat: nem állíthatjuk biztosan, hogy 1877–78 volt minden idők legerősebb El Niñója. A NOAA kutatóinak 2020-as részletes rekonstrukciója szerint viszont kétségtelenül a legerősebb ismert események közé tartozott, és statisztikailag nem lehet egyértelműen megkülönböztetni erősségét az 1982–83-as, 1997–98-as és 2015–16-os szuper-El Niñóktól.

1. Mekkora lehetett maga az El Niño?

1877-ben természetesen nem voltak műholdak, bójahálózatok és Argo mérőúszók. A kutatók korabeli hajómérésekből, tengerszinti légnyomásból, korallokból, évgyűrűkből és később rekonstruált tengerfelszíni hőmérsékletekből dolgoznak.

A NOAA ERSSTv5 rekonstrukciójában az 1877–78-as Niño-3 térség havi hőmérsékleti anomáliája módszertől függően körülbelül +2,8 és +3,5 °C közötti csúcsot ad. Ez elképesztően magas érték. Fontos azonban, hogy ez Niño-3, nem pedig a mai hírekben gyakran használt Niño-3.4/ONI, ezért a számokat nem szabad egyszerűen egymás mellé tenni.

A 2020-as NOAA-tanulmány végkövetkeztetése lényegében:

1877–78 ≈ 1982–83 ≈ 1997–98 ≈ 2015–16, ha a mérési bizonytalanságot is figyelembe vesszük.

Tehát valódi szuper-El Niño volt.

2. A történet valójában már 1875 körül elkezdődött

Ez az egyik legérdekesebb része.

1870 és 1876 között a trópusi Csendes-óceán jelentős része szokatlanul hűvös állapotban volt. A folyamat végén, 1875–76-ban erős La Niña alakult ki. A kutatók szerint ez elősegíthette, hogy hatalmas mennyiségű meleg víz halmozódjon fel a Csendes-óceán nyugati részén. (NOAA Institutional Repository)

A rendszer ezután átfordult.

Nagyjából:

1870–1876: tartósan hűvösebb trópusi Csendes-óceán
→ 1875–76: erős La Niña
→ 1876 vége–1877: gyors átfordulás
→ 1877 vége: rendkívül erős El Niño
→ 1878: a globális következmények tovább tartanak.

Indiában ráadásul az aszály már az El Niño teljes kifejlődése előtt megkezdődött: az 1875-ös téli monszun gyenge volt, és a szárazság 1877 nyaráig fennmaradt. Kelet-Ázsiában 1876 tavaszán indult a súlyos száraz periódus, amely 1878 nyaráig tartott. (NOAA Institutional Repository)

Ezért félrevezető lenne azt mondani:

„Az 1877-es El Niño okozott mindent.”

Inkább egy többéves klimatikus láncreakcióról beszélünk.

3. Mi történt a légkörrel?

Normál helyzetben az egyenlítő mentén a passzátszelek nyugatra tolják a Csendes-óceán felszíni meleg vizét.

Nagyjából:

Dél-Amerika →→→ Indonézia/Ausztrália

Nyugaton emiatt nagyon meleg víz és erős zivatartevékenység alakul ki, keleten pedig Peru mellett hideg, tápanyagban gazdag mélyvíz áramlik fel.

Erős El Niño során ez a rendszer meggyengül.

A meleg víz kelet felé terjed:

Indonézia ← meleg víz ←← Csendes-óceán → Peru

A trópusi esőzési öv és a legerősebb felszálló légmozgások szintén kelet felé tolódnak.

Ennek következménye lehet:

  • Indonézia/Ausztrália/Ázsia bizonyos részei → kevesebb eső

  • monszunrendszerek → gyengülés

  • Peru/Ecuador → sokkal több eső

  • az egész bolygó légköri cirkulációja → átrendeződés

1877–78-ban ennek szélsőséges változata következett be. A dél-ecuadori és észak-perui partvidékről rendkívüli esőzéseket és árvizeket dokumentáltak. (Igp Repositorio)

4. De még az El Niño sem volt egyedül

Ez teszi az 1877-es eseményt igazán különlegessé.

1877-ben egyszerre jelentkezett egy rekorderejű pozitív Indiai-óceáni Dipólus (IOD) is. 1878-ban pedig az Észak-Atlanti-óceán rendkívül meleg volt. (NOAA Institutional Repository)

Vagyis három nagy óceáni rendszer különleges állapota találkozott:

Csendes-óceán: extrém El Niño
Indiai-óceán: extrém pozitív IOD
Atlanti-óceán: rendkívül meleg Észak-Atlanti térség.

A modellezés szerint a legtöbb aszály fő hajtóereje a trópusi Csendes-óceán állapota volt, de az IOD tovább súlyosbította például Ausztrália szárazságát, és hozzájárult az afrikai csapadékeltérésekhez; a meleg Atlanti-óceán pedig a brazil aszályt erősítette és hosszabbította meg. (NOAA Institutional Repository)

Ez egyfajta „tökéletes vihar” volt, csak éppen főként eső nélkül.

5. India – az egyik legsúlyosabban érintett terület

A dél- és nyugat-indiai monszunesők egymást követően kudarcot vallottak. Madras, Bombay, Mysore és Hyderabad térségében hatalmas mezőgazdasági területeken pusztult el a termés.

Az ázsiai monszunterület egészét vizsgáló rekonstrukció szerint az esemény az elmúlt 800 év egyik legszélsőségesebb aszálya volt: intenzitását tekintve a vizsgált sorozat legerősebbje, kiterjedését tekintve pedig a második legnagyobb. (NOAA Institutional Repository)

A folyamat leegyszerűsítve:

nincs monszun → terméskiesés → takarmányhiány → állatpusztulás → gabonaárak emelkedése → tartalékok elfogynak → éhezés → járványok.

És itt lép be az emberi tényező. A klíma létrehozta az élelmiszertermelési válságot, de abból nem szükségszerűen következik tömeges éhhalál. A korabeli brit gyarmati gazdaság- és segélypolitika, valamint a helyi ellenálló képesség meggyengülése jelentősen növelte a sérülékenységet. A klímakutatók kifejezetten hangsúlyozzák, hogy az éhínség nem az aszály automatikus következménye. (The Washington Post)

Az indiai áldozatok pontos száma máig vitatott; a korabeli statisztikai nyilvántartások miatt a becslések rendkívül széles tartományban mozognak.

6. Kína – még döbbenetesebb

Észak-Kína öt nagy tartománya került válságba:

Shandong, Zhili, Shanxi, Henan és Shaanxi.

Nagyjából 108 millió ember élt az érintett területeken. A szárazság 1876-ban indult, 1877–78-ban érte el a katasztrofális szintet, és egyes területeken 1879-ig éreztette hatását. (KatasztrófaTörténet)

A legsúlyosabb helyzet Shanxiban alakult ki.

A korabeli kínai beszámolók szerint:

  • kiszáradtak a földek;

  • egymás után maradtak el a termések;

  • elfogytak a gabonakészletek;

  • megették a vadnövényeket és fakérget;

  • tömeges vándorlás kezdődött;

  • a legyengült lakosság körében tífusz és vérhas terjedt.

A modern történészek általában 9,5–13 millió közé teszik az észak-kínai éhínség halálos áldozatainak számát. Egyedül Shanxi lakossága az egyik rekonstrukció szerint 17,2 millióról 9,6 millióra esett 1876 és 1880 között, bár ebben a halálozás mellett a menekülés és migráció is benne van. (KatasztrófaTörténet)

Ez tehát nem néhány rossz aratás volt.

Egy több tartományra kiterjedő társadalmi összeomlás.

7. Brazília – a Grande Seca

Északkelet-Brazíliában 1877 körül kezdődött a híres Grande Seca, vagyis „Nagy Szárazság”.

A sertão félszáraz területén a lakosság eleve nagyon függött az éves csapadéktól.

Amikor az eső ismételten elmaradt:

kiszáradtak a kutak → elpusztultak a legelők → tömeges állatpusztulás → terméskiesés → éhezés → tömeges elvándorlás.

A brazil katasztrófa több évig elhúzódott. A modern klímakutatás szerint a Csendes-óceán állapota mellett a szokatlanul meleg Észak-Atlanti-óceán is hozzájárult a brazil aszály fennmaradásához. (NOAA Institutional Repository)

8. Afrika, Ausztrália és más térségek

A Nagy Aszály jóval nagyobb területet érintett, mint India–Kína–Brazília.

A rekonstrukciók súlyos vagy rekordközeli szárazságot mutatnak Afrika több térségében, Ausztráliában, valamint más szubtrópusi területeken is. Egyes észak-amerikai térségekben szintén jelentős csapadékhiány jelentkezett. (NOAA Institutional Repository)

Ez azért nagyon szokatlan, mert nem egyszerűen egy országot érintett rossz monszun.

Egyszerre több, egymástól több ezer kilométerre fekvő nagy mezőgazdasági régió került bajba.

9. Hány ember halt meg?

Ez a legbizonytalanabb szám.

A 2018-as Journal of Climate tanulmány 50 millió feletti halálozásról beszél a globális éhínséghullám kapcsán. Más történeti becslések körülbelül 30–60 milliós tartományt adnak. (NOAA Institutional Repository)

A Föld teljes népessége akkor nagyjából másfél milliárd alatt volt, ezért ez a világ lakosságának körülbelül 3%-os nagyságrendje lehetett. (science.fas.columbia.edu)

De ezt nem úgy kell érteni, hogy:

„El Niño közvetlenül megölt 50 millió embert.”

Hanem:

klímaváltozás → aszály → terméskiesés → élelmiszerár-robbanás → éhezés → migráció → járványok → társadalmi és politikai válaszok → tömeges halálozás.

Az áldozatok jelentős része ráadásul nem közvetlenül éhen halt, hanem az alultápláltság következtében fellépő fertőző betegségekben.

10. Miért tartom ennyire különlegesnek az 1877–78-as eseményt?

Azért, mert három szélsőség egyszerre jelent meg:

1. Hatalmas amplitúdó – az El Niño a műszeresen rekonstruálható korszak legerősebbjei közé tartozott.

2. Rendkívüli időtartam és előtörténet – a szárazság sok helyen már 1875–76-ban elkezdődött, tehát a társadalmak tartalékai már akkor fogyóban voltak, amikor a szuper-El Niño igazán beütött. (NOAA Institutional Repository)

3. Más óceáni anomáliák is rásegítettek – rekord IOD és rendkívüli atlanti melegség. (NOAA Institutional Repository)

Ezért az 1877–78-as esemény tulajdonképpen jobb példa a globális éghajlati telekapcsolatokra, mint szinte bármelyik modern El Niño.

A Csendes-óceán néhány fokos hőmérséklet-átrendeződése képes volt megváltoztatni a légköri cirkulációt úgy, hogy Peruban árvizek legyenek, miközben Indiában, Kínában és Brazíliában emberek milliói szenvedtek a szárazságtól. (Igp Repositorio)

 

 

És az előző megfogalmazásomat egy kicsit pontosítanám: nem úgy történt, hogy 1878 egyik napról a másikra El Niñóból erős La Niñába váltott. Inkább egy gyors lecsengés, semlegesedés, majd hideg irányú túllendülés történt. Az egyes 19. századi rekonstrukciók az időzítést nem teljesen ugyanúgy adják, de 1879/80-at több rekonstrukció már La Niña-eseményként azonosítja. (Nature)

Nagyjából így nézett ki:

1877 tavasza → El Niño gyors kialakulása
1877 vége → szuper-El Niño csúcspontja
1878 eleje → még nagyon meleg Csendes-óceán
1878 tavasz–nyár → gyors gyengülés
1878 vége → közel semleges / egyre hűvösebb állapot
1879–80 → La Niña-jellegű, illetve több rekonstrukció szerint tényleges La Niña

A 2018-as globális éhínségtanulmány Niño-3.4 rekonstrukcióján is szépen látható: 1877 végén hatalmas pozitív csúcs, majd 1878 folyamán meredek zuhanás, 1879-re pedig már negatív tartomány. (American Meteorological Society Journals)

De miért „fordul át” egy El Niño La Niñába?

Itt jön az ENSO egyik legérdekesebb tulajdonsága.

Képzeld el úgy, hogy az egyenlítői Csendes-óceánnak van egy hatalmas felsőóceáni hőraktára.

La Niña vagy semleges időszak alatt a passzátszelek nyugat felé tolják a felszíni meleg vizet:

Dél-Amerika →→→→ Indonézia

Nyugaton felhalmozódik a meleg víz, és nemcsak a felszín meleg: a meleg vízréteg vastagsága is megnő.

Ez tulajdonképpen a rendszer „feltöltése”.

A NOAA ezt a mechanizmust „recharge–discharge oscillator”, vagyis nagyjából feltöltődés–kisülés oszcillátornak nevezi. (climate.gov)

Aztán jön az El Niño.

A passzátszelek meggyengülnek, esetenként nyugati szélanomáliák jelennek meg, és a nyugaton felhalmozódott meleg víz elkezd kelet felé terjedni:

Indonézia ←←← MELEG VÍZ →→→ Peru

Az egyenlítői Csendes-óceán középső és keleti része nagyon felmelegszik.

Csakhogy közben történik valami, ami elsőre furcsának tűnik:

az El Niño saját maga kezdi előkészíteni a végét.

Az El Niño idején az egyenlítő környéki óceán felső rétegéből nettó hő távozik az Egyenlítőtől északra és délre. Vagyis az egyenlítői Csendes-óceán „kisül”. (NOAA Institutional Repository)

Ezért egy nagyon erős El Niño végére érdekes helyzet állhat elő:

felszín: még mindig rendkívül meleg
mélyebben: már fogy a melegvíz-tartalék.

Ez kulcsfontosságú.

1878-ban aztán elkezdődött a visszacsapás

Amikor 1878-ban az El Niño gyengülni kezdett, a normális keleties passzátszelek fokozatosan visszatértek.

Ezzel három dolog történt.

1. A meleg felszíni vizet újra nyugat felé kezdték tolni.

Tehát:

Peru →→→ Indonézia.

2. Peru és Ecuador előtt újraindult a feláramlás.

A mélyből hideg víz kezdett a felszínre kerülni.

3. A termoklin keletebbre sekélyebbé vált.

Ez azért fontos, mert ha a meleg felszíni réteg vékony, sokkal könnyebben kerül fel hideg mélyvíz.

Így létrejön egy pozitív visszacsatolás:

erősebb passzát → több hideg víz kerül felszínre → hidegebb keleti Csendes-óceán → még stabilabb passzátszélrendszer → még több feláramlás.

Ha ez eléggé túlfut a normális állapoton:

El Niño → semleges → La Niña.

A modern ENSO-kutatás szerint éppen ezért erős El Niñók után különösen gyakori a La Niña, bár ez egyáltalán nem automatikus. (NOAA Institutional Repository)

1877–80 esetében különösen nagy lehetett a kilengés

Ez az igazán érdekes.

1877 végén az egyik legerősebb ismert El Niño állt fenn.

Majd néhány éven belül már az ellenkező szélső állapot jelent meg. Egy nyugat-ausztráliai korallokon alapuló 215 éves rekonstrukció például az 1879/80-as La Niñát a 19. század egyik különösen markáns La Niña-eseményeként mutatja. (Nature)

Tehát nagyon leegyszerűsítve valami ilyesmit láttunk:

1875–76: La Niña / hűvös állapot
↓
meleg víz felhalmozódik
↓
1877–78: extrém El Niño
↓
egyenlítői hőkészlet kisül
↓
1878: gyors összeomlás
↓
semleges állapot
↓
1879–80: La Niña

Ez már majdnem egy teljes ENSO-inga.

De az „inga” csak szemléltetés: az ENSO nem szabályos periodikus oszcillátor, és egy El Niñót nem kötelező La Niñának követnie.

És itt jön egy még érdekesebb dolog: az éhínség nem ért véget attól, hogy az El Niño véget ért

Ez nagyon fontos.

Indiában 1878-ra a csapadék valóban helyreállt, sőt a vizsgált régiók nagy részén 1878 már kifejezetten csapadékos volt. (American Meteorological Society Journals)

De addigra az emberek milliói:

  • súlyosan alultápláltak voltak,

  • elvesztették állataikat,

  • elfogyasztották a vetőmagot,

  • eladták javaikat,

  • elvándoroltak,

  • betegségekkel szemben rendkívül sérülékennyé váltak.

Ezért a csapadék visszatérése után is tömeges halálozás következett be. Indiában például 1878 második felében súlyos maláriajárvány pusztított a legyengült lakosság körében. (Wikipedia)

Kínában ugyanez még tovább húzódott. Észak-Kína egyes részein már 1878 nyarán visszatértek az esők, más területeken a tartósabb javulás csak 1879-ben következett be; az észak-kínai éhínséget ezért általában 1876–1879 közé teszik. (MIT Kultúrák Vizualizálása)

Brazília északkeleti részén pedig a helyzet még makacsabb volt: a Grande Seca 1877–79 között tartott, és egyes történeti klimatológiai források szerint a száraz periódus helyenként 1880-ig sem szűnt meg teljesen. (Duke University Press)

Ez egy nagyon fontos tanulság:

ENSO-fázisváltás ≠ a világ időjárásának azonnali megfordulása.

Az óceánok, a talajnedvesség, a monszun, az Indiai-óceán, az Atlanti-óceán és a mezőgazdasági ciklus mind rendelkezik „memóriával”.

Így előfordulhatott, hogy a Csendes-óceán már kifelé tartott az El Niñóból, miközben Kínában még éheztek, Brazíliában még aszály volt, Indiában pedig már az eső visszatérése után járványok pusztítottak.

És szerintem innen válik igazán érthetővé az egész ENSO: nem az történik, hogy El Niño = meleg, La Niña = hideg, hanem egy több ezer kilométeres óceáni hőtömeg ide-oda rendeződése hajtja az egész rendszert, miközben a légkör visszacsatol rá. Az 1875–1880 közötti periódus ennek szinte tankönyvi, csak rendkívül szélsőséges példája.