1790–93, 1828, 1891, 1925–26-os El Nino

Jelentős ENSO-jelenségeket rögzítettek az 1790–93-as, 1828-as, 1876–78-as, 1891-es, 1925–26-os, 1972–73-as, 1982–83-as, 1997–98-as, 2014–16-os és 2023–24-es években. Erős El Niño-jelenségek során a Csendes-óceán keleti, egyenlítői részén a tengeri felszíni hőmérsékletben az első csúcsot néha egy második csúcs követi.

Ennél a négy eseménynél van egy fontos csavar: a régi El Niño-listákban mind a négy nagyon nagynak szerepelhet, de a modern ENSO-rekonstrukciók alapján nem ugyanaz a jelenségtípus volt mindegyik. A régi kronológiák főleg Peru és Ecuador rendkívüli esőzéseiből következtettek az El Niñóra; ma viszont külön tudjuk választani a teljes trópusi Csendes-óceánt érintő ENSO-t a csak dél-amerikai partvidéken kialakuló „parti El Niñótól” (coastal El Niño). (rainbow.ldeo.columbia.edu)

1790–1793 – itt valószínűleg tényleg nagy, globális ENSO-esemény volt

A régebbi szakirodalomban gyakran 1789–93-as „Great El Niño” néven szerepel. Richard Grove például a 19. század előtti egyik legnagyobb, globális hatású ENSO-időszaknak tekintette. (Nature)

A modernebb multiproxy-rekonstrukció azonban érdekesebbé teszi a történetet. Gergis és Fowler adatai szerint:

1788 → nagyon erős La Niña
1789 → gyengébb La Niña
1790 → erős La Niña
1791 → hirtelen átfordulás, nagyon erős El Niño
1792–93 → El Niño-feltételek fennmaradnak

Vagyis a „1790–93-as El Niño” megnevezés kissé pontatlan. Inkább egy rendkívül nagy ENSO-fázisváltásról beszélhetünk: erős La Niñából nagyon erős, többéves El Niñóba. (Climate History Australia)

Ez ráadásul pont olyan mechanizmus, amiről az 1877-es eseménynél beszéltünk: az ENSO-inga egyik szélső állapotból átlendül a másikba.

Peruban 1791 rendkívüli esős évként szerepel a korabeli történeti feljegyzésekben, és Quinn klasszikus kronológiája 1791-et „VS – Very Strong”, azaz nagyon erős eseményként értékelte, a legmagasabb, 5-ös dokumentációs megbízhatósággal. (rainbow.ldeo.columbia.edu)

A másik oldalon viszont hatalmas szárazság jelentkezett. Ausztráliában az 1791–95-ös „Settlement Drought” sújtotta az éppen kialakuló brit kolóniát; a rekonstrukciók szerint 1791/92 volt a legszárazabb szakasz. Indiában és a Karib-térségben szintén súlyos szárazságot és élelmiszerválságot dokumentáltak. (ResearchGate)

Grove történeti vizsgálata szerint az 1789–93-as időszak klímahatásai földrajzilag olyan nagy kiterjedésűek voltak, hogy az eseményt az 1877–79-eshez hasonló, preinstrumentális globális ENSO-katasztrófák közé sorolta. (Nature)

Tehát ennél én azt mondanám:

1791–93: valódi, valószínűleg nagyon erős, nagy térségű ENSO/El Niño – de a pontos erőssége már nem mérhető össze közvetlenül az 1997–98 vagy 2015–16 ONI-értékeivel.

1828 – ez már sokkal bizonytalanabb

Ez különösen érdekes eset.

A klasszikus Quinn-kronológia az 1828-as El Niñót szintén „Very Strong”, vagyis nagyon erős kategóriába tette, maximális dokumentációs megbízhatósággal. A besorolás alapja főleg az észak-perui és ecuadori rendkívüli esőzés és áradás volt. (rainbow.ldeo.columbia.edu)

Az 1827–28-as feljegyzések szerint:

• észak-Peruban rendkívüli esők voltak;

• folyók áradtak;

• hidak sérültek vagy pusztultak el;

• utak váltak járhatatlanná;

• Ecuadorban is jelentős árvizeket dokumentáltak. (Springer)

Csakhogy jöttek a modernebb rekonstrukciók, és itt kezdődött a probléma.

Az 1815–1854 közötti hajónaplókból rekonstruált csendes-óceáni légköri viszonyok nem mutatnak egyértelmű El Niñót 1827–28-ban. Egyes rekonstrukciók még La Niña-jellegű állapotot is jeleznek. A több proxyból készült rekonstrukciók pedig egymással sem értenek teljesen egyet: néhány El Niñót lát, mások nem. (Springer)

Ez nagyon fontos felismerés.

Lehetséges, hogy:

Peru partvidéke: extrém meleg/esős El Niño-jellegű állapot

miközben

a Csendes-óceán középső része: nem klasszikus El Niño.

Vagyis az 1828-as esemény akár egy 1891/1925/2017 típusú parti El Niño elődje is lehetett, bár ehhez nincs elegendő óceáni adat, hogy biztosan kijelentsük. Ez már következtetés a rendelkezésre álló adatokból, nem bizonyított besorolás. (Springer)

Ezért ma óvatosabban fogalmaznék:

1828: nagyon erős perui–ecuadori El Niño-jelenség biztosan volt; hogy ugyanekkor nagyon erős globális ENSO-El Niño is volt-e, az vitatott.

1891 – nagyon erős volt, de valószínűleg NEM globális szuper-El Niño

Ez a négy közül talán a legérdekesebb történeti szempontból.

A Quinn-féle klasszikus kronológia az 1891-es eseményt „Very Strong” kategóriába sorolta. (rainbow.ldeo.columbia.edu)

És Peru partvidékén valóban brutális jelenség zajlott.

1891-ben a normálisan hideg Humboldt-áramlás térségébe szokatlanul meleg víz nyomult dél felé Ecuador felől, Paita és Pacasmayo térségébe. A meleg víz fölött erős konvekció alakult ki, és az egyébként sivatagos észak-perui partokon rendkívüli esőzések és árvizek következtek. (Springer)

Az eseménynek tudománytörténeti jelentősége is van. Luis Carranza 1891-ben írt róla a limai földrajzi társaságban, és ebből az eseményből nőtt ki az a tudományos vita, amelyben hamarosan megjelent a „Corriente del Niño” – El Niño-áramlat elnevezés. (Springer)

Viszont a modern kutatás azt mondja:

1891 valószínűleg extrém parti El Niño volt.

Vagyis:

Peru–Ecuador partvidéke: nagyon meleg
középső egyenlítői Csendes-óceán: semleges vagy akár hűvös.

A 2019-es Takahashi–Martínez tanulmány ezért 1891-et és 1925-öt egy kategóriába teszi: nagyon erős coastal El Niño, szemben az 1982–83 és 1997–98 típusú, egész egyenlítői Csendes-óceánt érintő ENSO-eseményekkel. (Springer)

Tehát az 1891-es eseménynél könnyű félreérteni a „nagyon erős” jelzőt.

Helyileg, Peru és Ecuador számára: rendkívül erős.

Globális ENSO-ként: valószínűleg nem volt szuper-El Niño.

Ezért 1891-et én nem tenném egy kategóriába 1877–78-cal, 1982–83-mal vagy 1997–98-cal, ha világméretű ENSO-erősségről beszélünk. (Springer)

1925–26 – itt pedig két külön történet kapcsolódik össze

Ez azért furcsa esemény, mert 1925 és 1926 fizikailag nem ugyanaz a fázis volt.

1925 elején egy rendkívül erős parti El Niño tört ki Peru és Ecuador előtt, miközben a Csendes-óceán középső és nyugati egyenlítői területe még szokatlanul hűvös volt. (Springer)

1925 február–áprilisban aztán elszabadult az időjárás.

A modern rekonstrukció szerint a 20. században a távol-keleti csendes-óceáni, azaz Peru–Ecuador környéki hatások alapján csak 1982–83 és 1997–98 volt nála erősebb. (Springer)

Néhány elképesztő adat:

• Guayaquilban 1925-ben 2556 mm eső esett, szemben a kb. 1100 mm-es hosszú távú átlaggal.

• Zorritosban éves szinten 1524 mm esett.

• 1925. február 16-án Zorritosban 375 mm/nap csapadékot jegyeztek fel; a kutatók szerint ez akár az észak-perui partvidék egyik legnagyobb ismert napi értéke lehet, bár a régi mérés pontossága bizonytalan.

• Piura hídját elvitte az ár.

• Piura egyes részein csónakokkal közlekedtek.

• Trujillót elöntötte a víz.

• A Chan Chan romváros és a Huaca del Sol régészeti lelőhely is komoly károkat szenvedett. (Springer)

A hatások Ecuador déli partvidékétől Peru partjai mentén egészen körülbelül a 12. déli szélességig húzódtak. (Springer)

És aztán jött a fordulat.

1925 folyamán a Csendes-óceán egészének állapota átalakult, és 1926-ra kialakult a tényleges, nagyobb léptékű meleg ENSO-fázis. Vagyis:

1925 eleje: hideg/semleges középső Csendes-óceán + extrém meleg Peru mellett
→ parti El Niño

majd

1925 vége–1926: az egyenlítői Csendes-óceán nagyobb része felmelegszik
→ klasszikusabb meleg ENSO-fázis. (Springer)

Érdekesség, hogy Peru szempontjából 1925 volt sokkal pusztítóbb, nem az 1926-os basin-wide El Niño. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy 1925-ben a nagyon meleg perui partvidék és a még hideg középső Csendes-óceán között óriási hőmérsékleti kontraszt alakult ki, ami rendkívül kedvezett a perui konvekciónak és esőzésnek. (Springer)

A Quinn-kronológia ennek ellenére együtt kezeli az egészet, és 1925–26-ot Very Strong eseményként sorolja fel. (rainbow.ldeo.columbia.edu)

Ha tehát rendet rakunk a négy között

Én mai szemmel így osztályoznám:

És ez módosítja egy kicsit az elején adott „nagy El Niño” listánkat. Ha kifejezetten globális ENSO-erősséget keresünk, akkor 1877–78 sokkal biztosabb szuper-El Niño, mint 1828, 1891 vagy akár a parti 1925. Az 1791–93-as viszont tényleg olyan régi esemény, amelyet érdemes az 1877–78 előtti nagyágyúk között tartani. (Nature)